Megjátszani a normálist a külvilágnak, közben meg fejben csak magával foglalkozni?

Adott egy férfi, 30 éves. Átlag feletti IQ, nagyon szimpatikus tud lenni mindenkinek. Eljátsza az udvariast, a jófiút. Komoly barátnője van, lakása, munkája. Egyedül a munkahelyén bukik ki milyen ember is, mert ott nagyon keményen átgázol mindenkin és lelkileg kicsinál embereket. Magánéletben ezt nem mutatja, de a neki nem tetsző embereket úgy eltávolítja a számára kedves ember mellől, hogy az azt hiszi, ő nem akarja már tartani az illetővel a kapcsolatot. Legyen az akár családtag, szülő! Mesterien rejti el a hazugságait, a végén mindenki előtt ártatlan áldozat, aki jót akart, sőt segített! A barátnője iránt nem érez valójában semmi érzést, sőt mások iránt sem, kizárólag önmagát szereti. Tiszteli a “szeretteit”, jól elvan velük, kiáll értük, de mindig magát választaná ha választás elé kerülne. Jól elvan egyedül, a saját lakás és a barátnő azért van neki, mert ezt várják el tőle, a munkahelyén is illik a vacsorákra vinni magával az asszonyt, mert azt úgy kell. Egyébként segíti, alakítja a nőt, soha nem bántotta még szavakkal sem! De ha holnap a nő összepakolna, 1 hét múlva már el is felejtené, annyira maga a lényeg! Jelenleg is van a fejében egy sztori, hogy hol venne lakást, mihez kezdene ha nem jönne össze valami.

Milyen ember az ilyen? Nárcisztikus? Pszichopata? Szociopata? Minek mondanátok? Semennyire nem agresszív, soha nem is verekedett! Nem iszik, nem drogozik! Ezekről azt vallja, hogy eltompítják az irányítását és az rosszat tesz neki, akkor meggyengülne amit nem akar! Ismertek ilyen embert? Hogyan képes valaki évekig lazán megjátszani magát? Hogyan dőlhet be neki mindenki?