Van értelem megjátszani, hogy boldog vagyok?

Szorongásos depresszióval küzdök, itthon pedig mindenkinek elege van belőlem emiatt.

Nagyon sokszor megbántanak, nem értik miről is szól ez az állapot. Van cél az életemben, lassan, de haladok is felé, viszont nem érzem a motiváltságot, levert vagyok.

Ha ez a cél nem lenne, már talán öngyilkos is lettem volna.

Amíg nincs itthon senki, addig úgy elvagyok magamban, de ha már ketten vagyunk a házban, akkor frusztrált leszek, mert kapom a fejmosást a "viselkedésem" miatt.

Miért vagy búvalba szott, unom már a hülyeségeid meg az állandó sírdogálásod, ilyeneket mondanak.

Aztán most hétvégén kaptam egy alapos lélekbe tiprást, és ezután eldöntöttem, hogy ha boldognak akarnak látni, hát legyen, boldognak fogok látszani.

Szóval tegnap sütöttem, főztem, tettem színes virágokat az asztalra, meg ilyenekkel ütöttem el az időt.

Vállonveregetést nem kaptam, de nekem már annyi is elég volt, hogy nem cses ztek le semmiért és nem szóltak be.

Láthatóan "tetszett" mindenkinek.

Tudom, attól mert vigyorgok mint a tejbetök mindenkire, attól még leszek vidám is automatikusan, viszont lehet hogy ez az erőltetett, megjátszott jókedv később hatással lesz rám is? Talán be tudom csapni az agyam, ha már eljátszom pár hónapja?

Képes lennék később elhitetni magammal, hogy tényleg örülök valaminek, miközben most még semmi sem dob fel igazán?