Miért van az, hogy a szellemi-kulturális (tudományos) témájú közegekben szinte csak fiúk/férfiak vannak, a másik nem teljesen hiányzik?

Tudod, azért, mert "a nő maradjon a konyhában".

Mert hiába jó valakinek a képessége, ha esélyt sem kap, hogy megmutathassa.

Mellesleg azért Puzsért egy lapon említeni a kultúrával igen csak húzós.

"Puzsér is férfi"

És ezzel agyon is csaptad az egész férfi felsőbbrendűségről szóló mondókád :D

Azért krvára remek, hogy azt sem tudjátok, hogy tapossátok a sárba és vegyétek semmibe a női többséggel rendelkező kulturális szakokat, de ha uram bocsá' a nők nem mennek valami kocsmai kvízestre, akkor az biztos azért van mert hülye az összes.

Gondolom azért nem mennek a nők ostoba kvízjátékokba, mert van jobb dolguk.

És pont puzsért felhozni az összes létező ember közül.... Eh.

"Mellesleg azért Puzsért egy lapon említeni a kultúrával igen csak húzós."

Puzsér mikor kritizál valakit, akkor érvel is, elmondja, hogy mit tart rossznak benne (pl. Hajdú Péterben azt, hogy rákbetegekből csinált showműsort). Ellentétben az őt utálók általában csak gúnyosan megjegyzik, hogy "Puzsér egy troll", meg "Puzsér meg a kultúra, na persze...", meg "Puzsér idegbeteg", de azt ritkán látom, hogy valaki normálisan ki tudná fejteni, mi a baja vele.

Kérdező: Nem hiszem, hogy a nőknek gyengébbek lennének a képességeik. Inkább egyrészt evolúciósan ez "férfi feladat" (ennek ellenére semmi bajom azzal, ha egy nő okos, sőt imádom az ilyen nőket!), másrészt ugye a hagyomány miatt. De szerintem ez kezd változni, egyre több nő van a tudományos és kulturális életben, és szerintem amíg ez a változás természetesen megy végbe, és nem agresszív femináci nyomulással meg kvótákkal, addig nagyon jó. :)

"A realitásoknál maradva gépészmérnök szakra szerettem volna menni, de a családom csak azt ismételgette, hogy "egy nőt ott úgyse fogadnak el", "nem lesz az jó neked" etc."

Sok fiúnak is mondanak olyat a szülei az álmára, hogy "az nem lesz jó neked", max. nem a nemére hivatkoznak.

"Ha valahol olyan a kulturális berögződés, hogy az egyén érdeklődését és készségeit sok esetben felülírja valami kollektív hiedelem, akkor emberek tömege fog kisíklani, és ott boldogulni valahogy, ahová igazából nem is tartozik."

Ebben igazad van, viszont szerintem ez a kulturális berögződés elsősorban nem a nemekkel kapcsolatos, hanem általánosságban arról van szó "keress egy biztos és jól fizető munkát, aztán az álmaid, vágyaid le vannak szarva, nem ez a legfontosabb".

Persze valóban léteznek hímsoviniszták is, és igen, ez is probléma. Vitatkozni kell velük, mikor kollektívan beszélnek lenézően a nőkről, és leszarni, mikor a saját életedbe próbálnak beleszólni.

#8 Részben igazad van, nem csak a nőket érik ilyen hatások és nem csak a nemük miatt, de sajnos valóban lassan növi ki magából a társadalom a berögződéseit.

Én is csak személyes példákkal tudnék jönni, mert ezek a hatások pont a hézköznapokban érvenyesülnek és nem nagy általánosságban.

Ilyen volt részemröl az is, mikor kémia szakot választottam, és egy teljesen másik tanárom mikor ezt megtudta, a saját óráján az egész osztály előtt elmagyaràzta nekem a 13 és fél éves lánynak, hogy a pályaválasztáskor figyelembe kellene vennem milyen kockázatnak teszem ki a születendő gyerekeimet amennyiben a vegyszerek miatt magzati károsodás éri majd őket. Tudod ez csak részben tűnik ostobaságnak mikor rettegve várod az ultrahangvizsgálatokat várandósan, hogy vajon önző és felelőtlen lány voltam-e mikor ezt a pályát választottam.

Műszaki területen vagyok, szinte minden felettesem nő, kivéve persze a legfelsőbb szinteket. A nőnemű feletteseim egyikének sincs gyereke, azt gondolom ez sem véletlen. Volt olyan eset, hogy megüresedett pozícióra szempont volt az is, melyiknek nincs párkapcsolata, kinek lehet a legkisebb eséllyel gyereke a jövőben.

Ezek ilyen soha fel nem vállalt, ki nem mondott dolgok, talán még csak igaznak sem kell lenniük, elég ha fiatal nőként eleget hallod ezeket, és latolgatod az esélyeidet.

Egyik női főnököm már nagyon idős volt, de mégis folyamatosan képezte magát, tényleg remek papírokat tudott meglobogtatni. Egyszer azt bírta tanácsolni nekem, hogy állásinterjúra csak szoknyába és szép harisnyába menjek, mert ez elvárás vezetői szinteken. Mégegszer leírnám, tudományos területről beszélünk.

Sok kis apró behatás a feletted álló, előtted járó emberektől, amiből nőként azt érzed, hogy reménytelen a helyzeted.

Nem tudom ennél jobban szemléltetni sajnos, hogy jogilag nincs megkülönböztetve a két nem, és az esélyegyenlőség is teljes mértekben adott, de még nem tart mindenki azon a szinten, hogy ezt a gyakorlatba is átültesse, sem a gondolatait nem képes valaki könnyen átformálni a hozott anyagból. De igazat adok a férfiaknak abban, hogy igen, minden embert érnek ilyen negatív hatások, és nem feltétlenül a nemük miatt. Én pontosan itt érzem a nők hátrányát, hogy őket pluszban a nemük miatt is. Ahogy van hogy férfinak is hátrány lenni adott helyzetekben, én ezt is helytelenítem, de kevesebb érzelmi ráhatást érzek benne. Szóval a nőket ért hatásokat inkább hasonlítanám egy folyamatos érzelmi zsaroláshoz, a férfiak ugyan ezt talán a megszégyenülésben élhetik meg. Nem mondom hogy egyik jobb mint a másik, de a nőket ért sérelmek kevésbé látványosak vagy érzékelhetőek.

Lehet ha férfi lennék én sem venném ezeket észre vagy nem érteném miért nehezebb azt hallani lányként, hogy gondolj a jövődre, egyáltalán miért eleve nagyobb felelősség valamikori potenciális anyajelöltként élni onnantól kezdve hogy megszülettél, függetlenül attól hogy lesz gyereked vagy sem. Mert azt még akkor te sem tudod, mégis minden egyes döntésedet befolyásolja, és kimondatlanul is elvárás lesz a társadalom egy részéről.

Nem értem azokat a férfiakat akik állandóan azt keresik mitől mások ők mint a nők, miért nem értik meg azt, hogy bármiféle sérelem egyaránt rossz, és kihat majd a későbbiekben ugyanúgy a kislányokra mint a kisfiúkra, pedig azok is csak gyerekek lesznek még akkor, akik nem fogják érteni. Én sem értettem soha.

Én amondó vagyok családi baráti körömből kiindulva.

Volt mentorom fia balettozik és versenyeket nyer

Míg az unokahugom fizikát nyomja és tudományos szakra megy ösztöndíjjal plusz országos bajnokságokra jár lea kalappal

Én szerintem a térsadalom nyomására nem mindenki meri megtenni a lépést ahhoz h a másik nemre jellemzőbb szakterületen tevékenykedjem.

Mégis férfi körmös van a szomszédban és nem meleg gyerekei vannak...

Én meg nőként épitlsz technikai dolgokkal foglalkozom és 5éves kapcsokatban élek gyereket tervezve

Szerintem bárki kéoes lehet bármire az agyunkat mi formáljuk tovább nrkünk kell belül érezni mihez érzünk igazán :)

És mik a határaink (nem fogom felvinni 50kilommal a mosógépet az emeletre de a párom se fogja lerendezni a nagybevásárlást tisztitoszetek meg skcios dolgokat kinézni előre ujságokból)