Egy olyan embernek, akit mindenki folyton bánt és csak kudarc éri, megoldás lehet a teljes elzárkózás a külvilágtól ?

Nem megoldás, próbáltam.

15 évre bezárkóztam. De szó szerint, át sem léptem a küszöböt.

Először tök jó volt, lekerültek rólam a gondok, elmúlt a szorongás, önmagam lehettem úgy hogy közben senki nem bántott.

Aztán unalmas lett a létem, utána pedig olyan szintű magány kapott el, amiből neurózis lett. Meg még egyéb mentális nyalánkságok.

Elment a fiatalságom a négy fal között, és nem fejlődtem a koromnak megfelelően, ahogy kellett volna.

Végül összeszedtem magam, rájöttem hogy változtatnom kell, elkezdtem ismerkedni, lett egy párom, és ő épp most integrál vissza a társadalomba. És senki nem bánt, rájöttem hogy a saját negatív hozzáállásom miatt ért annyi rossz anno. Mert a világ egy tükör.

Most az a problémám, hogy le vagyok maradva, nincs rutinom az ilyen szociális interakciók terén, nem pörög olyan gyorsan az agyam, hogy ha valaki hozzámszól az utcán, vagy bármilyen váratlan helyzet adódik, akkor hirtelen tudjak reagálni. Csak lefagyok :/

Ez annak a hozadéka, hogy elzárkóztam. Meg persze ami miatt még nagyon bánom, az az, hogy rengeteg programról és tapasztalatról maradtam le. Nem láttam semmit a világból, most meg a vírushelyzetben pótolni sem igazán lehet.