Hogy kezelitek ezt az állandó versengést a mai világban?
Engem nagyon lefáraszt,és frusztál is egyszerre. Az egész életem erről szólt, valamennyi állomása. Már általános iskolában is. Úgy érzem ezáltal nem is igazán tudok örülni annak ami Én vagyok,annak amim van, mindig visszarángatnak az engem körülvevő emberek ebbe a bizonyítási spirálba.
Még a családtagjaim is ilyenek,kollégák,barátok,barátnőm barátai,ismerősök, emberek a buszon...
Éltem évekig külföldön,és tudom ott is hasonló az emberi természet,de itthon mintha ez is kicsit fel lenne nagyítódva.
Itt mindenki harcol a másikkal,és felvág kinek van jobb háza,autója,pasija,jobb bútora,diplomája,drágább étterem,drágább ruha, több lájk a képén,szebb nyaralások, drágább esküvője ..
Engem nagyon lehúz ez az egész. Mindig bizonygattam magamnak,hogy Én nem ilyen vagyok, mégis kicsit úgy érzem engem is beszippantott már ez az egész miliő.
Nem foglalkozom vele.
Amikor meg jön valami vigyorgó kihaénnem, hogy miért járok egy 32 éves autóval, nekiszegezek pár szavas, de ritka idegesítő mondatot.
Egy rokonom a diplomáit gyűjtögeti fanatikus módon, és valamiért azt hiszi, hogy ez engem frusztrál, és versenyre fogok kelni vele.
Amióta neki is nekiböktem pár egyszerű kérdést, azóta fel se hív, kb 2 éve. :D
Bennem nagy a versenyszellem, bár nem mindenben versenyzek, csak abban, ami érdekel. Szerintem értékesebb az, hogy az ember tudja mit akar, kicsoda ő, mik a saját álmai, minhogy kövessen egy sikeres embert pl diplomázzon. Boldog vagyok.
Viszont nagyon szeretek versengeni, halmozom is ezeket. Az életben is.
Persze az életben nincs egységes zsűri, vagy épp mindenki zsűrije a maga versenyének és én győztesnek gondolom magamat mindenkivel szemben. Ez annyit jelent, hogy nem cserélnék senkivel, nem irigyelek senkit. Sztárokat sem. Senkit.
Mely egyszerű kérdések ezek?
Sajnos azt vettem észre aki nem tapsol a másik vagánykodásának arra csak rásütik a bélyeget,hogy biztos irigy,ezért nem esik hanyatt.
Akit ennyire a versenyszellem hajt, valószínűleg azt a családi, környezeti és egyéb narrativát hozta, hogy legyél jobb mindenkinél, mert akkor fognak szeretni és elismerni. De mivel a szeretet sosem jön, az elismerés sem, így egyre magasabb és magasabb léceket tesz fel.
Nagyon nagyon veszélyes így élni. Csak saját magát amortizálja le lelkileg az ember és mire rájön, hogy valami nem klappol, egy élet elment mellette.
#4 vagyok. Én ezt kérdezném: "Boldog vagy?"
Milyen vagánykodásra nem tapsolsz? Mert az ilyenek, amik általában "versenyelőnyt" jelentenek mint a diploma, jó munkahely, saját lakás, eljegyzés, házasság, gyerek születése stb ezek mind olyan dolgok, amik elismerésre alkalmasak, sőt.
Nem kell, hogy mindenkinek legyenek ilyen irányú céljai, de attól, hogy valaki nem akar gyereket gratulálhat annak, aki akart és lett neki. Ugyanez igaz akkor is, ha valaki pl színész/rocksztár és nem akar egyetemre járni. Ettől még gratulálhatna a nővérének mikor lediplomázik. Nem akkor gratulálok valakinek, ha elért valamit, ami nekem is célom (volt), hanem akkor, ha elérte egy saját célját.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!