Lustaság és nyugalom vagy törekvés a fejlődésre de állandó stressz?

Törekedés a fejlődésre, és az nem feltétlenül stresszes, nem kell kimerülésig.

A lusta aki megelégszik azzal ami van, ott nem lesz fejlődés, stagnálás nincs annál taszítóbb, nagyon rossz tulajdonság

AZ eszedbe sme jutott, hogy minimálbérnél lehet többet keresni állandó stressz és idegeskedés nélkülis? :D

Biztos te vagy a lusta alak, aki máris mentegeti magát, miér tis lusta és csóró.

Redukáld, amit lehet, pihenj sokat, aludj és menj levegőre és társaságba.

Nem tudnál átmenni estire vagy levelezőre?

Kár lenne feladni.

3

Ha még tanulsz, akkor az az első. Vállalj kevesebb munkát. Most a te munkád a tanulás. AZt huttem, egész életedre minimálbérre akarasz berendezkedni.

2 voltam

"nem én a teljes munkaidő mellett nappali tagozatos hallgató vagyok de komolyan elgondolkoztam ma rajta , hogy talán fel kellene adnom és beletörődni, hogy felesleges az egész, hiszen az egészségemre fog rámenni a kettő együtt."

Nem egész életedben fogod ezt csinálni, hanem 3-4 nyomorult évig. Miért nem lehet ennyi áldozatot hozni azért, hogy utána jobbak legyenek a lehetőségeid? Azt hiszed, a bizonytalan gazdasági helyzet nem stressz? Azt hiszed, az nem stressz, ha egy képzetlen senki vagy, aki semmiért nem törte magát egész életében legalább egy kicsit? Ó, dehogynem. Hagyd abba a mártírkodást és nyeld le ezt a békát. Végzés után pár hónappal már csak nevetni fogsz az egészen.

Amúgy én is munka mellett toltam végig az egyetemet. Főállásban dolgoztam. Nagyon nehéz volt minden területén megfelelni egyszerre az életemnek és minden kötelességemet ellátni egyidejűleg. De nem döntenék másképp, ha újra kellene döntenem erről.

Szerintem a lustaság nagyon ritkán stresszmentes. Sőt, hosszú távon sokkal több stresszel jár, mint aktívan élni, tanulni, törekedni a jobbra.

A lustaság egyfajta bénultságot eredményez a legtöbb emberben. Felborul a napi ritmus, egybefolynak a napok... Azért elég nagy stresszfaktor, mikor nincs előtted valami cél, amiért tehetsz vagy nem tudsz kapcsolódni a többiekhez körülötted, akik teszik a dolgukat. Kicsit olyan, mint mikor rendszeresen sportolsz, lebetegszel egy hétre és kimarad pár edzés. Kellemetlen érzés és nagyon stresszes is, mert csapkod közben a lelkiismereted is. Megvolt egy életérzés, ami átmenetileg nincs meg. Nekem legalábbis hiányzott ilyen alkalomkor az a fáradt elégedettség, amit éreztem edzés után. Hogy igen, most odatettem magam és jól elvégeztem a munkát. Arról nem is beszélve, hogy mikor meg vagy szorulva anyagilag és nem tudod, merre tovább, az egy nagyon mély gödör. Sokkal stresszesebb, mint mikor pár hülyével küzdesz napi 8 órában, de legalább utána nem kell aggódnod. Nem ideális az sem és nen is gondolom, hogy csak ilyen munkahely létezik, de még mindig jobb és kevésbé nyomasztó, mint nyitogatni az üres hűtőt. Szóval egyáltalán nem gondolom, hogy a dologtalan élet ne döntene nyomorba. Most túl vagy hajtva, érthető, ha erre vágysz, de olyan ez, mint a sütemény, ha egy hétig csak azt ennéd, rá sem bírnál nézni.

Viszont a te helyzeted átmeneti. Nem tart örökké, egy néhány éves befektetés egy jobb életért. Azért, hogy azt csináld utána, amit szeretnél vagy azért, hogy jobban élj. Márpedig, produktívan is élhet az ember nyugodt életet.

Ha megéri a szak, akkor csináld végig, később hálás leszel érte magadnak. Ha kell, lazíts a munkán, ha nem tudsz, mert anyagilag nem teheted meg, hagyj rá egy évet, vegyél fel kevesebb tárgyat, oszd el úgy, hogy kevesebb legyen, több időre. Vagy passziváltass és készülgess a folytatásra a saját tempódban.

Ez olyan szak, amit nem tudsz estin/levelezőn csinálni? Mert ha nem, hülyeségnek tartom erőltetni a nappalit. Nappali képzés mellett főállásban (!) nem lehet minőségi munkát végezni. Nekem heti 5 nap volt reggeltől délutánig órám anno, azt sem értem, hogy tudod egyáltalán időben kilogisztikázni ezt.

Mennyi ideje csinálod ezt? Mennyi van vissza?

Mindenesetre szerintem is lenne min változtatni, de nem tartom jó megoldásnak otthagyni a szakot. A tanulásra általában igaz, hogy amit az ember fiatalon megspórol, azt idősebb korában sokszorosan fizeti vissza.