Miért akarta Suhajda Szilárd megmászni a havashegyet a serpák segitsége nélkül ?

Ezt anno Erőss Zsolt felesége is elmondta: Minden alkalommal úgy köszönnek el egymástól, hogy nem fog visszajönni. Ez benne van a házasságukban. Nyilván fájt neki, amikor Zsolt meghalt, de mindketten tisztában voltak ennek kockázatával és lehetőségével. Ennek ellenére mindketten vállalták ezt.

Ilyenek az extrém sportok.

Suhajda is, a felesége is tisztában van ezzel, ők is vállalták.

Tarthatjátok felelőtlenségnek, de tulajdonképpen miért is kell belepofázni mások családi életébe, döntéseibe?

#9

Öszinten, én is örülnék ha életben lenne, de aki nem teljesen laikus a témában az tudja, hogy itt már a csodánál is több kéne. Kb három napja tartózkodik a halálzónában azon belül két napja mozdulatlanul a Hillary lépcsőnél, mindezt oxigén palack nélkül. A túlélés esélye nem, hogy kicsi hanem gyakorlatilag nulla. Erőt és kitartást kívánok a hozzátartozoknak.

Számomra ez a dolog kicsit olyan, mint hogy a Jehova Tanúi nem fogadják el a transzfúziót. Oké, legyen, az ő döntésük. Orvos vagyok amúgy, és annak ellenére, hogy frusztráló, mert mondjuk életmentő lenne, tisztelem a döntését. Egészen addig ameddig nem a gyerekéről van szó, aki helyett hoz egy ilyen döntést.

Ebben a helyzetben is úgy gondolom, hogy a gyerek miatt túl nagy volt a kockázat, és gondolnia kellett volna rá. Mert a felesége értem én, elfogadja, és tudomásul veszi. Ha van valakinek egy ilyen kattanása, úgysem lehet róla szép szóval lebeszélni. És elfogadható, hogy ez az életcélja. De ne a gyerektől legyen elvéve az apja... Vagy ha ez az életcélja, ne vállaljon gyereket. Szerintem. De hát az ő döntése volt, ez van.

Én azt mondom, hogyha valakinek gyereke van, akit el kell tartani, akkor azt helyezi a középpontba. Pl. nekem nincs gyerekem, a közeljövőben nem is szeretnék, mivel számomra a karrierem most fontosabb, és szerintem ez nem jó egy gyereknek. Nem akarom, hogy bébiszitterek, meg idegenek neveljék. Szóval nekem most más a fontos jelenleg. Ha úgy érzem, hogy a karrierem elérte azt a szintet, amit szerettem volna, akkor majd lesz gyerekem. Azért, hogy minőségi időt tudjak vele tölteni, ne csak napi 2 órát lásson, és a szülője lehessek.

De ez az én véleményem, és nyilván elfogadom másét. Egyet nem értek vele, de elfogadom.

1 éves fiam van, és habár előtte sem értettem ezt hogy lehet megcsinálni a gyerekkel, de mostmár még jobban sajnálom szegényt.

Annak a gyereknek az apa sokkal fontosabb lett volna az életében, mint az hogy első magyarként megmásszon egy hegyet. Persze bárkivel történhet baleset hétköznap is, de egy hegymászó tudja hogy mit vállal és mennyire kockázatos. A gyereket viszont senki nem kérdezi, pedig biztosan azt választaná hogy az apukája éljen. Nagyon sajnálom Szilárdot is, mert még fiatal és lemarad a kisfiával töltött időről.

Aki családot vállal utána ne vállaljon kockáztatot inkább élje ki magát előtte. Mert utána minden döntése kihat a gyerekre is sajnos. Ez értelmetlen halálnem.

Amúgy szerintem (laikusként) nem volt teljesen irreális cél, ugyanis megmászta már a Föld második legmagasabb csúcsát, ugyanígy egyedül és palack nélkül, amit ráadásul technikailag nehezebbnek is mondanak. Hónapokat akklimatizálódott, biztosan minden ki volt számolva, és benne volt, hogy meg tudja csinálni.

Sajnos inkább az hogy beteg volt, és nem volt hajlandó elismerni a csúcs előtt, hogy vissza kéne fordulni, az okozta a halálát. Tehát szerintem akár sikerülhetett volna, de arra is jó esély volt, hogy nem éli túl, és sajnos ez következett be. Ezzel a kockázattal minden hegymászó tisztában van, igazából a kisfiát meg a szüleit sajnálom...