Sok jóból kimaradnak azok akiknek későn lesz az első párkapcsolatuk?

Világéletemben későnérő voltam.

Életemben először csak úgy 15 évesen kezdett el a másik nem érdekelni. A nemi érésem is lassabb volt. Persze, voltam már előtte is szerelmes, de viszonylag konzervatív családból érkezvén khm... sokáig nem is igazán gondoltam a szexre, el se tudtam képzelni, hogy az hogyan nézhet ki.

21 évesen randiztam, 22 évesen csókolóztam életemben először (az is nagyon bénázósra sikerült, mert a csaj is tapasztalatlan volt). Szexig végülis egyik lánnyal sem jutottam el.

Nagyon bánom az egészet, sajnálom, hogy nem voltam nyitottabb az önfejlesztésre, szocializálódásra, sportra középiskolás koromban. Úgy érzem, hogy végérvényesen elszúrtam az egész szexuális életemet, mert egyetem után, ebben a poszt-covid időszakban már nem nagyon tudom, hogy hol ismerkedhetnék.

Tavaly megismertem egy lányt az ország másik végéről, akiért egyszerűen odavoltam. (Annyira nem gond az utazás nekem, van autóm.) Szerintem tökéletes párt alkothattunk volna, de le lettem váltva egy "alfahím" jellegű srácra.

Nagyon bánom az egészet, tudom, hogy rengeteg mindenből maradtam ki, és ha valamilyen csoda folytán 2015-ben ébrednék, mindent másképp csinálnék.

Komolyabban venném a kondit, és nyaggatnám anyámat, hogy adjon pénzt egészségesebb ételekre, engedjen el ifjúsági táborokba, pszichológushoz.

De most már minden mindegy...

23F