Mihez kezdjek az életemmel?
Már máskor is írtam ide, viszont tényleg kétségbe vagyok esve.
Nem értek igazán semmihez, nem vagyok olyan szinten jó semmiben, folyamatosan szorongok, és nem is igazán tudok már beszélgetni nagyon senkivel.
Nincs senkivel sem olyan szinten közös témám, mert korábban annyira nem foglalkoztam sok mindennel.
Elvoltam foglalva a korábbi kapcsolatommal és mellette nyögvenyelősen magoltam befelé a dolgokat, mert őszintén nem gondoltam, hogy valaha szükségem lesz rájuk.
20 éves vagyok önbizalomhiánnyal, a műszakin tanulok, azon belül gépészmérnökin, de nincs igazán érzékem hozzá.
Igazából fogalmam sincs az egészről, maximum nagyon minimálisan arról, hogy mit tanultunk.
De a probléma főként azzal van, hogy szerintem máshoz sincs esetleg a biosz volt az amit szerettem, viszont már elment 2 évem az államilag támogatott egyetemi képzésből.
Mihez kezdjek így?
válasza:Nem feltétlen a nehézségével van a baj, hanem, hogy engem ez annyira durván nem érdekelt, hogy akár szabadidőmben is ezzel foglalatoskodjak. Eredetileg elakartam menni dolgozni, de a szüleim nem engedték és ezt erőltették, hogyha már bele kezdtem csináljam.
Viszont utálom már ezt az egészet, folyamatosan csak erről szólt minden, ha pedig nem csináltam, mert lusta voltam akkor is csak ekörül forgott a világ és inkább megcsinálták.
Már az első félévnél ott akartam hagyni, mert nem tetszett, de nekik ez nem volt lényeges, úgy hogy felnőtt voltam.
Dolgozni akartam közben, hogy legalább csináljak valamit, ami jó lenne , akkor is mindenféle indokkal leakartak beszélni róla.
Most pedig 20 éves vagyok se túl sok haverom, mert eltávolodtunk,suliban csak szorongok. És már eléggé elegem van ebből az egészből. Egyre jobban tönkre mentem mentálisan.
Az én hibám nyilván, de úgy érzem, hogy lassan megőrülök.
Ja és mellette valószínűleg eddig is volt, de mostmár nagyon erős a szociális fóbiám, és teljesen hülyének is érzem magam. Az önbizalmam romokban és már beszélgetni sem nagyon merek emberekkel.
válasza:Megértelek,nekem is volt ilyen időszakom igaz,nem annak idején az egyetem alatt,hanem még előtte.
Munka mellett végeztem el a biosz-kémia tanárit,alig vártam,hogy taníthassak.De kint az életben rájöttem,hogy hoppá..és tíz év tanítás után,bőven negyvenes fejjel váltottam.
Teljesen más téren vagyok azóta,és nem bántam meg.Persze a tudomány érdekel,sokat olvasok róla.Nem vagyok szorongó,sem szociálisan elzárkózott,viszont nincs igazi barátom,mert aki volt,azt vagy a kedves felesége sajátította ki,vagy pedig pénzt hajszol állandóan.
Így dolgozom,olvasok,modellezem és rengeteget kirándulok,sétálok.Ez tart edzetten,mint belsőleg,mint kinézetre :)
Véleményem szerint kissé sötéten látod a dolgokat, de hogy azt csináld,amit szeretsz,vagy érdekel,abban maximálisan egyetértek.
Pl én fával modellezem,mert imádom a fa illatát,képlékenységét,változatosságát.Mégsem lettem asztalos,de azért valahol egy kicsit annak érzem magam :)
F/Bpest
válasza:
válasza:A szorongás rossz. Betegség. Egyáltalán nem biztos, hogy a szak miatt szorongsz. Lehet, hogy van egy betegséged, amit ezzel magyarázol, de függetlenül mindentől, amúgy is szorongsz.
Nézesd meg magad pszichiáterrel. Szorongás nélkül simán lehet, hogy amúgy tetszene a szak és sikeres is lennél benne, csak most le van blokkolva az agyad.
válasza: válasza:Igen erre amúgy gondoltam, igazából, pár haverom sokat szokott gamelni, és velük kapcsolatban terveztem, hogy elkezdek én is rendesen.
Viszont most jó lesz, mert következő évben passziváltatom magam az Egyetemen, és önfejlesztésbe kezdek. Meg folytatom majd a pszichológushoz való járást is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!