Mihez kezdjek az életemmel?

Elég rossz a kapcsolatom a "világgal". Édesanyám majdnem minden nap közli velem, hogy szerencsétlen, nyomorék vagyok, nem lesz belőlem semmi, nézzek a volt osztálytársaimra stb. Megmondom őszintén, hogy ezekkel a szavakkal eléggé megbánt és már konkrétan feladtam, nem bírok magammal mit kezdeni, nem bírom magamat elfogadni. Anyum mindig a volt osztálytársaimmal példálózik, hogy ők milyen normálisak stb. Ennek hatására én is másokhoz hasonlítom magam és kb. minden második emberrel cserélnék, ha lehetne. Gyűlölöm, ahogy kinézek és nem bírom magam elviselni, nem bírok így élni. Sajnos az öngyilkossághoz túl gyáva vagyok, de hála Istennek anya felajánlotta, hogy elvisz a zárt osztályra és ott élhetem le az egész életemet,konkrétan nem érdekli, hogy mi lesz velem. Közölte, hogy ő már nem tud mit tenni értem,meg hogy ő már mindent megpróbált,közbe ez nem igaz. Ne értsetek félre, nem gondolom azt, hogy a szüleim hibája, hogy ilyen lettem, csak szerintem hozzátettek a dologhoz nagyban.

Nincs sok barátom, elég zárkózott vagyok, lehet, hogy azért mert én sem fogadom el saját magamat és logikus, hogy más se fog, nem tudom.. Gondolkoztam már azon, hogy ha valamilyen csoda folytán sikerül "életben maradnom", akkor átoperáltatom az egész fejemet, mert se külsőre, se belsőre nem szeretnék a szüleimre hasonlítani.Az osztálytársaim múltkor épp rajtam röhögtek (osztálykép), valószínűleg én kértem, hogy ilyen legyen az arcom. Nem értem őket és egyszerűen nem is birok beilleszkedni ebbe a mai társadalomba. Mindenki azt hiszi magáról, hogy a világ 8. csodája és lenézik a másikat, kiröhögik, azért mert más, nem illik a tömegbe. Elég gonosznak tarom őket.

Próbálok javítani a helyzeten (iskolapszichológus), de igazából úgy vagyok ezzel,hogy úgy se sikerül, meg nekem már úgy is mindegy. Nem hiszek magamban és félek, hogy mi lesz a jövőmmel.. Ha nem szedem össze magam,akkor az érettségimet is elrontom és nem lesz belőlem semmi.