Mit kezdjek az életemmel?

Már bocs, de mégis mit vársz az élettől? Életbácsi nagyon kevés dolgot ad igyen! Küzdeni kell. A leírásodból pont az hiányzik, hogy miért jutottál ide. Miért csesztél tanulni? Miért volt rossz a magaviseleted? Olyan nem létezik, hogy semmi nem érdekel, kivéve ha depressziós vagy, akkor viszont menj orvoshoz!

Keresni kell egy szimpatikus szakmát, vagy estin le kell tenni az érettségit.

Tanulékonyság: egy átlag egészséges ember nem úgy születik, hogy gyorsan tanul. Az agy képes ráállni a tanulásra, ha megszokta, hogy ez egy olyan tevékenység, amit rendszeresen kell végezni.

Ha hosszabb ideig rendszeresen tanulsz, észre fogod venni, hogy egy kicsit jobban megy. Aztán kicsit több idő múlva még jobban megy. A rossz hír viszont az, hogy egy bizonyos kor után viszont egyre nehezebb tanulni. Ezt én sokáig fenntartásokkal fogadtam csak el, de apukám is mesélte, hogy ő is így érzi, pedig neki kb. hobbija a tanulás, ezért neki elhiszem.

Visszatérve a kérdéshez:

Nem tudom, hány éves vagy, és van-e lehetőséged középiskolába járni, de én a helyedben ezzel próbálkoznék: keresnék magántanárokat, akik jól tudnak magyarázni, alaposan megtanulnám az általánosiskolai anyagokat, és felvételiznék egy gimnáziumba.

Ha erre nincs lehetőség, akkor magán úton és magántanárok segítségével megtanulnám a gimis anyagokat is, és letennék egy érettségit. Ez azért jó, mert a sok kínkeserves tanulás közben kiderülne, melyik tantárgyat vagyok képes hamarabb felfogni, és mi az, ami nagyon nem nekem való.

Már fent említettem, de ahhoz, hogy bármi jól menjen, először el kell jutni egy szintre, és csak utána lesz bármi könnyebb. Így van ez a tantárgyakkal is. Amíg semmiből nem tudsz szinte semmit, addig nincs minek tetszenie, hiszen nem ismered a tárgyat. Ha már szereztél egy értékelhető szintű tudást, ott már van esélye, hogy megtetszik a dolog.

Az érettségi előnye, hogy azzal már tudsz OKJ képzésre menni. Abból az első ingyenes.

Ha az érettségire tanulás közben kiderül, milyen típusú ismeretekre áll rá jobban az agyad, akkor kereshetsz hozzá egyetemi szakokat, és ha olyat látsz, amiből OKJ is van, akkor az első OKJ-vel ki is próbálhatod, hogy az hosszú távon tetszene-e.

És mindezek után még egyetemre is mehetsz. Mert ha már egy érettségit összeszedsz, akkor miért állnál meg ott?

És az, hogy most még nem érdekel téged semmi, nem jelenti azt, hogy később sem fog. Ne törődj bele, és ne legyen elég a kevesebb!

Nem tudom, hogy olvasol, de tanulási nehézséget tud okozni pl. a dyslexia is. Ha nehezen olvasol, ezt érdemes kivizsgáltatni. De még ha van is ilyened, az nem egy olyan kifogás, amivel megúszhatod a tanulást, a vizsgálat csak arra való, hogy kiderüljön, kell-e fejleszteni az olvasási módszereden.

Egyéb csodák: azért ajánlottam a gimit, mert egy jó barát/barátnő az osztályból sokat tud segíteni tanulásban is, és egyéb érdeklődések felkeltésében is.

Csoda 2: az embereknek van egy olyan fura tulajdonsága, hogy szeretik lekorlátozni a saját lehetőségeiket. Pl. egy barátom mikor kibukott az első szakjáról (egyetemről), nagyon el volt keseredve, és úgy érezte, hogy neki már semmi nem fog összejönni. Családja is folyamatosan jajveszékelt, hogy már csak az maradt, hogy asztalosnak tanuljon. Ehhez képest elsőre felvették a második szakjára, jobban is megy neki, és jobban meg is él belőle, mint egy asztalos.

Szóval ne aggódj a részleteken, szerezz egy minél jobb érettségit, hogy sok pontod legyen felvételihez, rásegíthetsz egy nyelvvizsgával, és semelyik egyetemet nem fogja érdekelni, hogy magántanuló voltál-e előtte, hányszor buktál és hány éves vagy.