Hogyan motiváljam magamat hogy tényleg csináljak valamit?

Nagyon gáz hogy tanulóként monotonnak érzem a napjaimat és amúgy nem az hogy antiszoc vagyok hanem szimplán nem lehet ebben a generációban normálisan barátkozni. Tisztelet a kivételnek mert tudom hogy vannak olyan emberek is akik tényleg rendesek. Viszont nagyrészben ez nagyon nem így van, már számukra az sértő ha nem értesz velük egyet.

A napok mindig csak telnek és telnek, de nem akarok úgy visszaemlékezni a fiatalkori énemre hogy csak otthon voltam, tanultam, segítettem stb...

Viszont már annyira lusta leszek a végén hogy a legalapabb dolgokat is el fogom hanyagolni. És egyszerűen kész. Bevallom, el vagyok tunyulva.

Régen megcsaptak meg megütöttek. Sokáig utáltam, de rájöttem hogy valójában nagyon is hiányzik! Ez motivál engem. Tudom hogy ettől jobb ember lehetek. Ezt önállóan hogyan lehetne beváltani? Nem akarom v***osni magamat, mert nem egy "látható sérülést" szeretnék magamnak, de számomra mégnagyobb szenvedés ha csak vagyok és nem tudom magamat semmire sem rávenni.

Tényleg köszönöm aki ezt elolvasta! Nagyon kíváncsian várom a válaszokat, tapasztalatokat!!