Nem tudom, hogy élnek azok, akik nem társfüggők? Hogy éltek egészséges kapcsolatokban? Csak azt tudom, én mit hogy csinálok, érzek, társfüggő vagyok. Nem kapcsolatfüggő. És nem is kizárólag romantikus kapcsolatokban lehet társfüggőnek lenni.

1-es, de, szerintem társfüggő vagyok. Persze ettől még lehet, hogy rébuszokban beszélek, és lehet, hogy azt se tudom, mi az, hogy társfüggő. A CodA definícióit magamra nézve igaznak találom, különösen a megalkuvó viselkedésformákról szóló részt.

Alkoholistával nem éltem együtt, személyiségzavarossal igen. A megmentés ugyanaz szerintem mindegyik esetben.

"Ha valaki kapcsolatfüggő az azt jelenti, hogy nincs elég önértékelése, ezért a másiktól várja el, hogy jónak és szerethetőnek érezze magát, s ezáltal felépítse önmagát. Kell neki mindig valaki, aki figyel rá, mert utál egyedül lenni azzal a gondolattal, hogy őt senki nem szereti."

Egyértelműen szükségem van a tudatra, hogy valaki szeret, valakinek fontos, sőt, a legfontosabb vagyok. Jelenleg enélkül is kibírom, már hosszú ideje, de nem is érzem magam boldognak. Ahhoz, hogy szerethetőnek érezzem magam, szükségem van arra, hogy valaki erről biztosítson. Hát nincs minden embernek szüksége külső visszajelzésekre az egojához? Hiába fürösztöd önmagadban stb. Ha így van, akkor csak a mérték nem mindegy? Ha neked 10/3 mértékben épül az egod a környezetedből, az oké, ha 10/7, az meg már kóros? Ki dönti ezt el, te, én, egy pszichológus, vagy bárki más?

Azok akik hosszabb ideig kibírják társ nélkül, véleményem szerint egészségesek..

Rossz dolog egyik kapcsolatból a másikba ugrani úgy hogy közben nem gyászoltad meg az előző kapcsolatod, amihez pedig idő és tér kell.