Ez valami védelmi reakció az agyamtól?

Adott egy szerelmi bánat szitu, szerelmes voltam egy lányba, nagyon szépen alakultak a dolgok, majd derült égből villámcsapásként minden rosszra fordult, nem is részletezem. De nagyon összetörtem napokig csak sírtam, és én az a fajta ember vagyok akik szomorú zenékkel filmekkel csak rá akarok játszani a sírásra mert ilyenkor szomorkodni akarok, sírni stb. De a legutóbbi alkalommal mikor ismét beszéltem ezzel a lánnyal kaptam egy újabb szív összetörést tőle, aznap este is sírtam de órákon át, de ezután pár nappal minden érzésem kezdett elmúlni rendbe jönni, alig gondoltam már a lányra, hiába hallgattam a szomorú zenéket, néztem a fotóit egyszerűen nem tudtam már sírni és szomorú lenni.

Pedig én még akarnám (tudom hülyeség szomorkodni), de mintha törölnék a memóriámat.

Ez az agynak lenne valami védelmi mechanizmusa vagy mi lehet ez, másnak volt már ilyen? Engem borzasztóan bosszant, hogy 2 hete még boldog szerelmes ember voltam, most meg mintha mi se történt volna.

Vagy talán az lehet hogy kapcsolat függő vagyok és az agyam tudomásul vette hogy ez nem jött össze és keresi az új lehetőségeket?