Ha felvilágosítanak róla, hogy rosszul használsz egy szót pl. kaukció, általány, utána ugyanúgy használod rosszul, vagy már helyesen?

Én örülök, ha kijavítanak, ha azt normálisan teszik. Magyarul szerintem nem nagyon van ilyen, de angolul vannak szavak, amiket ezer éve egyszer rosszul értettem, vagy rosszul olvastam, és onnantól kezdve úgy mondtam, aztán sok évvel később szóltak, hogy az nem úgy van 😅

Magyar szavakkal ilyesmi inkább gyerekkoromban volt jellemző.

Hát,én sokáig mindenkitől csak úgy hallottam,hogy rublika, szörnyű sorscsapásként ért , amikor egy helyen megláttam valahol leírva, hogy rubrika, és kiderült,hog elvileg ez az eredeti. Azóta kénytelen-kelletlen, azon a kevés helyen, ahol kell, két r-rel, rubrikaként használom.

Muter amúgy szerintem régen a frufru-t fufrunak mondta;én is úgy tanultam meg; de aztán történt egyszer; hogy szintén, ennek is utánanéztem; de aztán kiderült, hogy frufru. Azon is kiakadtam. De azóta fru-fruként használom.

Az ik-es igéket meg néha, amikor úgy jön ki a lépés, úgy érzem a szövegkörnyezetben komfortosnak, akkor igenis k-val a végén mondom; pl "lakok valahol"-ez mondjuk hülye példa, mert ezt mondjuk sosem használom így, mert ez így tényleg hülyén hangzik, de mondjuk akkor pl a lakmározok-kal semmi gond nincs. Hivatalos helyen, papíron meg figyelek a sablonra, az "elvártra".

*Hivatalos helyen,beszédben,ahol a szó elszáll,ott is lehet néha k-betűzni az ikes igék végén, ahol úgy egyszerűen jobban jön ki;

hogy úgy adja magát a szó

Szerintem az árbóc,meg a búra szót soha életében senki nem mondta rövid o-val,meg u-val. El nem tudom képzelni,h régen, amikor meghatározták a helyesírást, hogyan merülhetett fel; egyáltalán hogyan vetődhetett fel, hogy az árbócit, meg a búrát röviddel írják.

A szőlővel is vannak kételyeim. Meg a bodzával.

Pl a szőlőnél,amióta tudom, hogy így kell írni (1.osztály), azóta átszoktam erre a kiejtésre, de jópár évvel később felvetődött bennem, hogy nem-e ŐSZöl(l)ő----->inkább itt is a két L-eset preferálom--, ŐSZellő. (Amikor őszellik a természet, akkor eljöve(')/eljőve(') a szőlő. Tehát, hogy az "őszellésnek" ,annak a jele a szőlő. Az ősszel jő. Vagy hát inkább következménye az őszellésnek. Hogy "őszödik", "őszellik", "őszellődik"/"őszell'" a természet. /őszöllik.

Attól a bunkó,sértő,lekezelő,lekicsinylő mondattól,megjegyzéstől viszont idegállapotba kerülök, hogy "A hátnak van hasa is". Hiába, ez számomra akkoris bunkó, ha valaki kedvesen, viccesen, mosolyogva próbálja mondani.

1: a hátnak nincsen hasa, ez egy hatalmas h-lyeség, ahátnak nincsen hasa, az embernek van hasa-meg háta, tehát még hazudik is; 2: Nekem ne próbálja már meg behatárolni, hogy hogy' kezdem a mondatot, ha én háttal akarom kezdeni, akkor hát-tal kezdem, és ne legyen lekezelő, lenéző, "aljas", hogy ezt meg akarja nekem határozni, ráadásul gúnyolódva. 3 tanárom hasznélta ezt a "A hátnak van hasa is."- mondatot, ebhől ketző legalább próbált kedvesen mosolyogni, egy meg olyan t@hón, lekezelő módon hasznélta, hogy azt ek nem tudkm mondani.

A "Vagy de, vagy viszont"-ot azt is megalázónak érzem, de azt legalább, amikor egyetlen egy alkalommal életemben nekem címezték, legalább ténylrg olyan vicces hangsúllyal mondta az illető, hogy elnéztem neki. :) Ezt is egyébként, hogy "De(,) viszont", szabadon használom, nincs szükségem arra, hogy bárki jóváhagyja. :) Ha éppen úgy jön ki a lépés, hogy úgy akarom, akkor úgy fogom mondani, és senki ne szabályozzon be ilyen téren. Nyilván nem állok be műtétet végrehajtani, mert ahhoz nem_értek. Nem "@nyáztam" úgymond, hanem csak azt mondtam, hogy "deviszont". Akkor nincs vele baj.

Muternek volt egyébként régen olyan ,hogy a rükvercet lükvercnek hitte csomó ideig. :)

Fater meg nem Mo.-n nőtt fel, ő meg mondott olyat így, magyaros kiejtéssel, hogy litres, meg motrot. :) Ő is magyar. :)