Aki elhatározásból lesz vega/vegan, miközben szerette a húsos kajákat, azoknak ízlenek a huspotlos ételek vagy csak úgy tesznek?

Nekem ezek a pótlékok nem ízlenek, kevés kivételtöl eltekintve, de azok meg úgy tele vannak mindenféle adalékokkal, hogy azért nem veszem öket.

Sok éve vagyok vegán étrenden, de az eredeti értelemben véve, nyers alapanyagokat (zöldségfélék, hüvelyesek, olajos magok, gabonafélék, stb) veszek és ezekböl készítek ételeket.

Korábban kifejezetten szerettem a húsokat, húsos ételeket, amióta váltottam, azóta nem is keresem ezeket az ízeket.

Kezdetben próbáltam hasonló valamiket készíteni, az eredmény az volt, hogy nem rossz, de nem az igazi. Idövel rájöttem, sokkal jobban esnek azok az ételek, amik nem a hagyományos, hússal készült ételeket akarják utánozni, hanem teljesen más receptek szerint készülnek.

Ezeket tényleg úgy tudom enni, hogy nem érzem, hiányzik valami a régi étrendemböl, és - kezdetben számomra is meglepö módon -, nem is kivánom a megszokott hússal készült ételeket.

(A húst a szövegben bárhol helyettesíteni kelet a tojás, sajt, tej-termékekkel, csak úgy sokkal komplikáltabb lett volna a válaszom, ah mindenhol kiírom az egész listát)

2:

Mondjuk halrudakról elhiszem, hogy olyan mint az "igazi", mert a legtöbb "igazi" halrúdnak sincs halíze...

Én szeretem a tofut, bár ritkán eszem az ára miatt. Morzsold össze, és főzd meg úgy, mintha rántotta lenne

És a párizsi-pótlékok is finomak szerintem

7:

Nincs a virsliben szója, élelmiszerkönyv szabályozza, hogy mi lehet virsli, és az nem engedi. Ha szója van benne, akkor valami más neve van.

Halrúdnál 51% a minimum haltartalom, de a legtöbbnek magasabb.

Én mondjuk nem kampányoloj semmi mellett, mindenki azt iszik, amit akar.

Húsevőként is őszintén szerettem a tofut, a lecsét, babot, (meg nagyjából az összes hüvelyest), a gombák pedig nagy kedvenceim. A csirkét meg mindig is unalmasnak és ízetlennek találtam, amit csak erős fűszerezéssel tudtam ehető szintre feldobni. Mondjuk nekem eleve erős ízek kellenek, a grízes tésztát, túrós csuszát, a legtöbb főzeléket sem vagyok hajlandó megenni, mert unalmas.

Viszont a halakat, a marhát és a disznót nagyon szeretem ízre, de nem fogom megenni. A disznót eleve csak olyan formában tudtam elkészíteni és elfogyasztani, ahol nem látszott rajta, hogy coca (ez nálam a darált húst jelentette), aztán eldöntöttem pár éve, hogy nem. Ennek az az oka, hogy falun nőttem fel, gyerekként mi tartottunk disznót, és engem hagytak a szüleim barátkozni vele, én meg láttam az értelmet csillogni a szemében, és el is neveztem, mert nem mondták el, mi lesz Gizi sorsa. Aztán láttam, ahogy Gizi tudta, hogy mi vár rá azon a pálinkagőzös hajnalon, amiből ő maga értelmével valószínűleg annyit fogott fel, hogy "valami fura", de én láttam a szemében a lelket (már amennyi fogalmam volt a lélekről és az értelemről ötévesen), ahogy leszúrták, kivéreztették, a vérét megsütötték és megették, a beleit én mostam ki, mert azt mindig a gyerekekkel mosatják, és őszintén, szerintem nem véletlen, hogy a disznóvágásokon már mindenki tökrészeg reggel hétre. Nem lehet tiszta tudattal, undor nélkül egy átlagembernek ezt megcsinálni. A hentes az más, az nem nevelgette azt a disznót 1-2 évig, az csak megkapja az állatot feldolgozásra, de mikor egy család hízlal malacot, ott szerintem akaratlanul is elkezdesz kötődni hozzá.

Nagymamám idejében még nem nagyon ivartalanították a ház körüli kutyát, meg macskát, hanem a kicsinyeket megfojtották egy vödörben. Nekem volt egy macskám, akit utcáról fogadtam be (igazából jött utánam), már vemhes volt, mikor hazavittem, mikor ráfialt a kedvenc pulcsimra, akkor nagyanyám felajánlotta a szolgálatát, de mellé elmondta, hogy ahhoz minimum egy 0.35-ös vodka kell neki. Ő sem lett volna képes józanul kismacskákat megfojtani, pedig a második világháború alatt nőtt fel, német katonáktól kapott fejtetvet (meg cukorkát elmondása szerint), aztán az anyja odavágott hozzá egy olyan gereblyét, amit alig tudott megtartani, azzal az instrukcióval, hogy "ha megmozdul, döfd bele", mikor le akarták söpörni a padlást. Szóval látott ezt-azt. De az állatöléshez neki is alkohol kellett.

Egy darabig horgásztam kamaszkoromban, egyrészt én is iszonyú sokat ittam a parton, másrészt nálam szabály volt, hogy nem dobom vissza, akármilyen kicsi is, fölöslegesen nem kínzunk halat, ha kifogtam, hazaviszem, elkészítem, és a családom aztalára teszem. Lehet, hogy pofánröhögnek majd, hogy fél fogukra se lenne elég az egész hal se, de legalább nem hiába szenvedett és fulladt meg. Ugyanezt vallom a vadászattal kapcsolatban, a túlszaporodott vadakat muszáj ritkítani, és ha már kilőnek egy állatot, akkor tiszteljük meg azzal, hogy ami ehető belőle, azt elfogyasztják. Amit pedig fel lehet használni (pl a bőre, szőre), azt felhasználják.

Én nem eszek húst, pedig tudom, hogy finom, de nekem egyszerűen nem fér bele. A vegetáriánus étkezés egyébként nem unalmas, de én senkit nem fogok, és nem is akarok meggyőzni, mindenkinek a saját döntése, hogy mit eszik meg, és mit nem. Én amiatt nem eszek húst, mert nem akarom, hogy a halott állatokat én fogyasszam el. Nyilván, ha háború, éhínség lenne, akkor megtenném, de ha nem muszáj, akkor nem akarom. A tojás más kérdés, azok többsége amúgy se volt megtermékenyítve, ha mégis... Hát, mindig is választáspárti voltam az abortuszkérdésben :D A tejjel ugyanígy vagyok, magam is fejtem már meg tejet, sajtot, túrót, vajat is készítettem, láttam a megkönnyebbülést a tehénen, miután megfejtem. Egyáltalán nem tartom kegyetlennek, ez kb. olyan, mint mikor megnyírod a birkát, hogy a birka arcán, szemében látszik, hogy hálás érte, jól esett neki. Viszont növényi tejet fogyasztok, mert a simától fosok (laktóz), a laktózmentes meg túl édes.

Én vegetáriánusként örülök, hogy vannak emberek, akik megveszik a vadhúst, megeszik a halat, megeszik a csirkét, a disznónak a húsát és a belsőségeit is jó ízzel, ez azt jelenti, hogy nem hiába halt meg az az állat. Valahol mi emberek a természet részei vagyunk, bármennyire is eltávolodtunk tőle, és a természetben sokkal kegyetlenebb dolgok is előfordulnak. Örülök, hogy én miattuk megúszom a dolgot, nekem nem kell halott állatot enni, mert egy csomóan megteszik helyettem. És részemről nulla ítélkezés, tök jó, hogy van, aki eszik pl. pacalt (világéletemben okádni tudtam volna tőle), és így ez a része is fel van használva az állatnak. Én viszont szeretnék megmaradni annál, hogy gabonákat, nővényeket, illetve az állatoktól maximum tojást eszek meg (tejet is innék, ha tehetném), és nem, nem unalmas, ahogy főzök, kifejezetten változatosan eszek és új recepteket próbálok ki szinte minden héten.

Összességében, ez mindenkinek a saját döntése kellene legyen, én nem baszogatok egy húsevőt se azért, mert ő eszik húst, és emlékszem és tudom, hogy finom. Viszont akkor engem se kéne baszogatni, hogy miért akarok mondjuk füstös ízt adni a kajámnak, vagy miért eszek tofut.