Általában a vidéki, egyszerűbb emberek bélyegzik meg azt, aki egyedül él?

Mi az, hogy “vidéki egyszerübb” ember?!

Ez értelmezhetetlen. Ilyen formán a belpesti romkocsmaprolinál egyszerűbb nemigen létezik.

Ha nem léteznék, akkor nem tudnék róla, hogy miről maradtam le. Igazából nem bánnám, ha nem kellett volna ennyi hülye közé megszületnem, ráadásul olyan szegény családba, hogy örültünk, hogy nem haltunk éhen. Most is azért dolgozok, hogy meg tudjak élni és mennyi ilyen van még.

Rengeteg embernek van, akinek nem kéne szaporodnia és mégis teszi.

Elég szomorú, hogy van akinek ennyiben merül ki az életcélja, hogy szaporodjon.

"Ők egész életükben félnek attól, hogx egyedül maradnak..."

Konkrétan ismerek ilyet (falun), aki csak azért vállalt három gyereket, hogy ne legyen egyedül illetve legyen, aki ellássa meg segítse idős korában! Amúgy 70 felett van most néhány évvel és azért annyira nem beteg, hogy ne tudná ellátni magát, de így egyszerűbb neki, hogy a gyerekei meg az unokài szinte mindent megcsinálnak neki! Ez szerintem önzőbb viselkedés annál, mint ha valakinek egyáltalán nincs gyereke!

15: elég kitekert a gondolkodásmódod. Igazából egy saját mondatodban is benne van a lényeg: "örültünk, hogy nem haltunk éhen". Tudom hogy nem úgy értetted, de tényleg örültél, és tényleg nem haltál éhen. Ez is nagy szám, előtted volt vagy egy milliárd ember aki konkrétan éhen halt. Ha nem lenne olyan jó élned, akkor nem dolgoznál azért hogy meg tudj élni. Talán túl sok szósölmédiát fogyasztasz ha azt gondolod hogy csak a mesefilmbe illő életmód "ér valamit", vagy csak annak lehetne örülni.

Mellesleg paradox módon a "legjobb" életet élő emberek szoktak a legdepisebbek lenni. Saját tapasztalatból mondom.

És azt is hogy a legszegényebbek között láttam eddig a legtöbb sugárzóan boldog embert.

16: Ez régen teljesen természetes volt, nyugdíj igazából csak a 2. világháború utántól volt, addig az öregek kizárólag a gyerekek jóindulatán tudtak túlélni ha már nem voltak képesek magukat ellátni. A gyerekeknek pedig természetes volt hogy ellátják az öregeket, hiszen egész gyerekkorukban ez fordítva volt. Kínában máig ez a szokás, eszükbe nem jutna pl öregek otthonába tenni a szüleiket, az olyan intézmények tényleg csak a gyerekteleneknek vannak szánva.

Ha meg 70 éves, akkor az ő szülei valószínűleg még ilyen módon nevelték, nem önzésnek tartották az ilyesféle elvárást. Igazából pont fordítva gondolkodtak, amelyik gyerek nem tartotta el a szüleit öregkorukban, azokat tartották önzőknek, hálátlanoknak, stb. És nem csak a szülők, hanem az egész falu.

Csak a nyugdíjrendszer bevezetése miatt változott ez meg, a gyerekek felmentek a városba dolgozni, élni, és a nyugdíjra hivatkozva "nyugodtan" mondhatták az öreg szüleiknek hogy nem segítenek, hiszen kapnak pénzt az államtól.

Persze ott sántít a dolog, hogy egyrészt a nyugdíjból elég nehéz a legtöbb embernek kijönni, pont amikor egy több plusz költségek jönnének (magas gyógyszerszámlák, terápiák, házhozszállítás szükségessége, taxi orvoshoz ha nincs olyan jól, esetleg ápoló, takarító, lelakódó ház karbantartása, felújítása, stb) pont akkor a legkevesebb a bevételük,

Másrészt egy öreg embernek nem is elsősorban anyagi segítségre lenne szüksége, hiszen egyre nehezebben megy neki a mozgás, egyre több mindene fáj, ezáltal egyre nehezebb a tisztálkodás, főzés, takarítás, bevásárlás, wcre menés, gyógyszer bevételére emlékezés, ill. egyre többet éri a magány, a depresszió, stb.

Ezzel a dumával hogy "önző aki elvárja a gyerektől hogy ellássa öregkorára" leginkább az szokott jönni aki valójában saját maga önző, csak nem akar annak látszani. Klasszikus vetítés.

#18

Nem vagyok önző, segítek az idős édesanyámnak ugyanúgy, mint más ember, csak nekem nem ebből áll az életem, hogy minden szabadidőmet ezzel töltsem, mint ahogy a fent említett család esetében ez zajlik. Érdekes dolog amúgy ez, mert van egy 77 éves falusi rokonom, akit ugyanúgy segítenek a gyerekei/unokàja, de egyszer azt mondta, hogy ha már nem tudja ellátni magát, nem az utódaitól fogja elvárni, hogy ezt megtegyék! Van, aki így gondolkodik! Nem azt mondtam, hogy nem kell segíteni a szüleinket, de aki rá van kényszerítve, hogy minden szabadidejét ezzel töltse, abban látok némi önzőséget a szülő részéről!

19: Persze hogy azt mondja, az én apám is ezt mondta. Amíg le nem esett a lábáról. Könnyű úgy beszélni hogy még nincs abban a helyzetben.

Amúgy pontosan ezért szoktak sok gyereket csinálni régen, azon kívül hogy a sok házkörüli munkában segítsenek, ha volt közülük egy akinek "nem jött be az élet", azaz nem lett család/gyerek akikkel kellett foglalkoznia, az foglalkozhatott az öreg szülőkkel. Cserébe vszeg többet örökölhetett, és/vagy a többi tesó anyagilag támogatta.

Ha meg mind nagyon elfoglalt volt, akkor mindenki tudott egy kicsit, felváltva segíteni, így senkinek nem kellett teljesen erre áldoznia az életét.

Meg volt ez oldva, az elmúlt 60-70 évvel ezelőttig CSAK ilyen megoldás létezett az ember történetében.