Van itt olyan, aki kövér és elfogadta önmagát így?

2. 3. csatlakozom - gyógyszertől. nem akarom offolni a témát, de ti mitől?

kérdező: próbálom elfogadni de mivel régen modellalkat voltam, valahogy sosem fogom tudni igazán elfogadni, mert éltem én már modelltesttel. más úgy feladni ha valakinek ez egy álom, amit még sosem ért el, szerintem úgy könnyebb lemondani róla, mintha már megtapasztalta valaki, és tudja mit veszít, és kvázi a saját múltját kéne elengedni, nem az álmait. - nekem nem is megy.

3-as vagyok, Scippától, de szinte nincs olyan SSRI gátló, ami ne hízlalna. Állítólag csak az étvagyat nővelik, amit nekünk kéne kontrollálni, de mivel hatnak a hormonrendszerre úgy eleve, meg fel is van tüntetve gyakori mellékhatásként, tuti nem csak az étvágyon változtat hanem az anyagcserén is... de még mindig jobb így, mint szorongással és pánikrohamokkal élni. :(

Nekem is nehéz elfogadni, persze mindenki mondja, hogy mindig olyan csinosan öltözöm, jó az ízlésem, meg amúgy eljárok társastáncra is, sokat gyalogolok, hogy azért mozogjak is valamit, de semmi hatása. Mondjuk a stagnáló súly is jobb, mint a hízás.

Bár 58 kilóról eljutni 74-re annyira kellemetlen. Még úgyis, ha tudom, nem reális arra vágyni, hogy annyi legyen a súlyunk, mint 18 évesen.

Nekem anyám sportoló volt, és rengeteget sportoltam gyerekként és kamaszként, mellette nagyon vékony voltam. Állandóan csesztettek, hogy egyek, de jól éreztem magam a bőrömben.

Aztán jött a felnőtt kor, leálltam a sporttal, és elkezdtem hízni. Ma kövér vagyok, 95 kiló. Jött a társadalmi nyomás, hogy fogyjak. De az elmúlt 15 évben jól éreztem magam a bőrömben. Ne a világ határozza meg az életedet. Ha jó az egészséged, és nem jelet gondot a túlsúly, akkor dőlj hátra és élvezd. Egy életed van.