Sok 30 körüli, inkább feletti nő és férfi miért nem képes hosszútávú kapcsolatot "találni"?

"mentálisan se betegek"

A képzeletbeli skálán ez erősen tolódik a végpont fele manapság, lassan már csak a nekrofil, egyéb parafil, meg xyz istáknak nincs külön face csoportjuk.

Szép új világ.

"Ismerek néhány ilyen embert (főleg nőt) semmi baj nincs velük, mentálisan se betegek, igényesek magukra, műveltek, legtöbbjük tanult és tisztában vannak azzal, hogy mit szeretnének az élettől,"

A legtöbb férfi megijed az önálló nőktől, akiket nem lehet leuralni. Tisztelet a kivételnek.

3-as, leuralni más(oka)t szemlélet-, illetve személyiségtorzult személyek akarnak - nem csak férfiak, nők között is vannak ilyenek..

Ami a kérdést illeti: férfiként tömegével látok 30-as nőket a társkeresőkön - és nemigen húznak jobbra még azért se, hogy beszélgessenek, ismerkedjenek velem, miközben adatlapom tartalma bőven az átlag felett áll, és érzékelhető belőle, hogy fontos számomra az önismeret, a személyiségfejlesztés, a tudatosság, az érzelmi intelligencia.. Nem tudom, mi kell a nőknek, de ha ez nem kell, az szerintem gond... Vannak gyengeségeim, hibáim, hátrányos körülményeim - amikkel tisztában vagyok, és? Jobb, ha valaki ezekkel nincs tisztában? (Nyilván nem.)

Én 32/N vagyok. Nekem jelenleg nincs párom, mert az előző párommal az esküvő előtt mentünk szét, én szakítottam, mert meguntam, hogy egész este a gép előtt kockul, nem segít semmiben és hogy - hiába laktunk külön -az anyjához minden hétvégén menni kellett. Nem éreztem magam nőnek.

Randizni nincs kedvem és energiám se már. A legutóbbi randimon a srác az első találkozásunkon indokolatlanul taperolni akart, folyton a fizetésemről kérdezősködött. Mintha egy bankautomatát és nem párt keresne, és sajnos nem az első ilyen esettel volt dolgom. Ma már ott tartok, hogy úgy érzem magam, mint egy húspiacon :/