Milyen érzés úgy felnőni, hogy a lájkok és a követők száma a meghatározó?

Nekem pl nagyon jó érzés volt, mikor az első YouTube videómon volt szinte 100 megtekintés s vagy 3 like. Voltam ilyen 6.-os. Most is jól esik, mikor DeviantArt-ra feltöltök valamit, s egy órán belül már 10 ember berakta a kedvencei közé.

Most 22 vagyok.

Amúgy szerintem nem a like-okkal van alapvetően a baj, hanem pont a hiányukkal. A pozitív megerősítés kell egy emberenek, s főleg egy gyereknek.

#3:

Ha egy netes szívecske jel neked ekkora pozitív megerősítést jelent...ezzel az erővel fizethetnél is, vannak olyan "emberek", akik el tudják neked intézni, hogy kis kápéért kapjál 1000 szívecskét valamidre.

#5

A netes szivecske jel csak az eszköz. A tudat, hogy valakinek tetszik amit csinálok a lényeg.

Nem vagyok rá büszke, de volt egy olyan időszakom, talán gimi közepén, amikor elkapott a láz, hogy minél több követőm, ismerősöm legyen. Felnőtt fejjel már nagyon gáznak érzem, akkoriban azonban ez tényleg így volt.

Az említett időszakig csakis olyan emberek jelölését fogadtam el, akiket ténylegesen, név és arc szerint ismertem, és nem is jelöltem. Így pedig volt ~3-400 ismerősöm, pedig nem voltam nagy társaságkedvelő. Aztán sportolni kezdtem, emberek közé járni, hasonlók, és egyre nőtt az a szám. Eléggé extrovertált gimis osztályom volt, és (annyira égő, hogy ezt is tudtam, hogy még mindig emlékszem rá) a legtöbbjüknek 600+ ismerőse volt, páruknak bőven több ezer. Aztán engem is elkapott a hév; többen jelöltek, ha volt úgy 10+ közös ismerős, elfogadtam. Majd én is jelölgettem, bár azért nem ész nélkül, tehát normális kereteken belül.

Aztán elértem a 700 körüli számot, egy ideig komolyan büszke voltam rá (mára már a fejem fogom rajta), de hamar szembesültem vele, hogy az csak egy totál üres szám. Csupán nagyon töredékük köszöntött fel szülinapon, városban többen (vissza)köszönés nélkül mentek el mellettem, és hasonló nyalánkságok voltak, amik csak még inkább megerősítették bennem az előző kijelentést. Azóta engem is töröltek páran, én is másokat, így az a szám már jelentősen kisebb, és komolyan így érzem magam már komfortosabban.

Régebben (2-3 éve), a sport miatt voltak körülöttem (kis)gimisek, és ők nagyon ráfüggtek erre a témára, még jobban is, mint én anno. Olyanokat írogattak, hogy "ha ez flop lesz, törlöm!", és ez annyit jelentett, ha nem kap x hozzászólást és y like-ot/szívet, tényleg leveszi a képet. És akkor fogalmazódott meg bennem úgy igazán, hogy jó, hogy nem most vagyok tini. Egyikük mesélte, hogy azért piszkálták, mert kevesen nézték az "élőzését" (ott nem kicsit éreztem magam öregnek), szóval sajnos ilyen szinten fontosak nekik a számok. (nem ítélem el őket, mert én is voltam így, sajnos, csak sajnálom őket, mert ez mostanra tovább durvult)

21/L