Önző lennék? Ilyen egy átlagos családba felnőni?

Gyerekkoromóta mindig segítettem otthon, kb 7 évesen kezdtem üzletbe járni egy nap többször is vissza küldtek mivel mindig kellett valamit venni, gyógyszertárba is én jártam. Majd 10,12 évesen a nővéremmel jártam üzletbe nagyobb vásárlást csinálni, majd 13 éves koromtól a nővérem nem akart üzletekbe járni így rám maradt a dolog és én magam jártam haza 2-3 táskával. Aztán 16 éves koromtól már autóval jártam üzletbe, mivel nem volt jogsim így mindig valaki el vitt meg várt az üzlet előtt és haza mentünk. Többnyire 2,3 üzletbe jártam egy nap, mivel 5 tesóm van és 2 szülőm. Az üzletbe járás kb 1,2 órát vett el a napombol. Utána otthon szoktam segíteni a házimunkában ami kb 1 órát tartott. Aztán 10,11 éves koromtól magamra mostam mivel, anyumra eléggé sok minden volt rábízva így magammal kellett törődjek, apám többnyire egész nap otthon sem volt így anyámra maradt minden. Saját ruháimat mostam, de volt úgy, hogy az egész család ruháit én mostam. A mosást akkoriban úgy kell elképzelni, hogy volt egy régi mosógépünk ami nem automatikus és azzal kellett mosni vagy kézzel is szoktam ha csak pár dolgom volt. 13 éves koromtól rám van bízva összes dolog amit a családom "nem tud" meg tenni, ezek internetes regisztrációktól telefon javításán át egészen hivatalos papírok intézéséig jutott el. A 3 felnőtt testvéremnek nekem kellett meg csinálnom egy tesztet ami a munkahelyre kellett nekik a munkabiztonság és egészségvédelemről szólt vagy 40 percig tartott 1 teszt. Meg kellett csinálnom mivel nem volt más választásom, ha nemet mondok, akkor panaszkodnak a szüleimnek és ők rám szólnak és mindenütt jön rám a nyomás így meg teszem amit kérnek tőlem. Ebben az évben változott bennem valami, már tököm ki volt abból, hogy az egész háznak a gondjai rajtam vannak mert ők nem tudnak meg tenni valamit amihez nem kell nagy ész csak olvasás és odafigyelés. Úgy éreztem rám dobják az unalmas munkát amire nekik nincs kedvük megcsinálni és ezért "nem értnek hozzá". Önző vagyok ha visszautasítok valakit ha segítséget kér tőlem még azután is, hogy életem több mint felét mások problemaira pazaroltam. Azért mert csak segítetem mindenkinek nem maradt időm magamra fókuszálni. Nem csak ez, de még adhd és szociális szorongással is küzdök gyerekkorom óta amik nincsenek kezelve. Valamilyen szinten van jó oldala annak, hogy minden gond rajtam volt mivel nagyon sok mindent megtanultam tudok főzni, mosni, takarítani, papírokat intézni, kis gyerekekre vigyázni, nagy bevásárlásokat csinálni, de azért a sok tudást a gyerekkorom és a személyiségem kialakulásának rovására szereztem meg. Önző vagyok ha nem segítek senkinek és végre az egyszer magamat teszem előtérbe? Mert ha nemet mondok, akkor önzőnek tart a családom es hálátlannak.