Rendszeresen ezt érzem néhány hozzám közelálló embernél ha beszélgetek velük, ez valóság lehet?

:D

Szóval egy példa:

távolabb élő családtag kérdezi, hogy hogy vagytok és lelkesen meséled, hogy most minden jó és szép éppen, mennyire örülsz. Erre a végén ilyen színtelen hangon közli (tehát nem vette át az örömömet, nem biztat, nem csatlakozik), hogy de ő tudja, hogy nagyon rosszul vagyunk és ezt ragozza. Következő alkalommal kérdezi, hogy hogy vagyunk mondom nagyon beteg mindenki, kinéz egy hosszabb ágybanfekvés, netán kórház is egyikünknek, erre közli, hogy de ő tudja, hogy az semmiség, holnapután már semmi baj nem lesz. Tehát mindig ellene megy annak amit állítok, de nem ő az egyetlen a környezetemben. Én kommunikálok valamit rosszul vagy ezek az emberek ( nem mindenki természetesen) alapból nem bírnak és kényszert éreznek a folyamatos cáfolatra, nem tudom.