Érdmes az embernek a megérzéseire hallgatni? Vagy inkább a realítások szerint élni az életet, nem érdemes az érzelmekre hallgatni?

Én mindig a megérzéseimre hallgatok. Olyannal sosem jártam, akibe nem voltam szerelmes. Hiába lenne minden szempontból jó partner, ha nem éreztem a dolgot, nem erőltettem. Jól is tettem, mert most olyan párom van, akivel imádjuk egymást.

Munkahelyen szintén nem maradnék, ha rossz a légkör.

A megérzések arra valók hogy ugyanazt kapd amit eddig. Párválasztásnál a megérzésekkel ugyanolyan kapcsolati mintába fogsz kerülni mint a szüleid. Ha jó házasságuk volt, akkor érdemes a megérzésekre hallgatni. Ha véletlenül se akarsz még hasonlót sem mint amilyen nekik volt (pl mert verték, csalták egymást, elváltak, stb) akkor a megérzésekre még véletlenül se szabad hallgatni, mindig olyanba leszel "szerelmes", olyan lesz vonzó, akivel meg tudod ismételni a szülői mintát, amivel olyan gyerekkort teremtesz az utódodnak amilyen neked volt, amivel lemásolhatod önmagad. Ez pusztán biológia.

Ha mást akarsz, nagyon vizsgáld meg a párjelölted családját, szüleinek kapcsolatát, párjelölted gyerekkorát. Ha agyban vonzó is lesz mert jó példának tartod, azok a szerelmes érzések nem fognak nagyon jönni mert "idegen" a helyzet a lelkednek.

A szerelem elmúlik így is úgy is. Még nagyon tapasztalatlan vagy ha úgy gondolod hogy egy jó párkapcsolathoz szerelemre van szükség.

Szeretetre, kitartásra, türelemre, elhatározásra, stb. Ezek a fontos dolgok. A szerelem pedig egy plusz ami akkor jó ha van, ha a szüleidéhez hasonló kapcsolatra vágysz, különben jobb ha elfelejted mert akkor csak rosszba visz és szenvedni fogsz tőle.