Ha ti szomorúak vagytok, mennyire gyakori, hogy az
öngyilkosság is megfordul a fejetekben?
Figyelt kérdés
Ha szomorú vagyok, nálam kb alap gondolat. Kíváncsi vagyok, hogy ez mennyire gyakori, másnál is előfordul-e, vagy csak simán szomorú ilyen gondolatok nélkül.
Nagyon sokszor eszembe jutott régen, de depressziós vagyok, szóval nem meglepő.
2023. márc. 13. 23:07
Hasznos számodra ez a válasz?
12/30 anonim válasza:
Relatíve sokszor eszembe jut, volt már sikertelen próbálkozás is, bár nekem nem csak a szomorúság, bár a magány rátesz egy lapáttal az igaz, de depresszió és ocd a fő ok.
2023. márc. 13. 23:23
Hasznos számodra ez a válasz?
13/30 anonim válasza:
5-6 alkalommal történt ilyen 21/f
2023. márc. 13. 23:34
Hasznos számodra ez a válasz?
14/30 anonim válasza:
Nekem ha nem vagyok szomorú is egyfajta alapgondolat a halál. Valószínűleg azért alakult így, mert relatíve korábban és többször szembesültem a halál tényével, mint az átlag ember. Nem egyszeri alkalommal talán egy hajszál választott el hogy magam is meghaljak. (Autóbaleset, vízbe fulladás, fizikai és mentális betegség stb.) Eljutottam arra a pontra, hogy nem akarom elvenni a saját életem, igazából csak reménykedem, hogy minél előbb megtörténik. Előbb akarok meghalni mint azok akiket szeretek. Bármennyire is kicsi rá az esély.
2023. márc. 13. 23:51
Hasznos számodra ez a válasz?
15/30 anonim válasza:
"igazából csak reménykedem, hogy minél előbb megtörténik"
Dettó. Éltem már eleget. Csak ott bujkál mindannyiunkban az életösztön, és a fájdalomérzet. Így visszagondolva az eddigi életemre, jobb lett volna ha meg sem születek. Jobb volt azelőtt a semmiben. Gyors és fájdalommentes halálra vágyom, vagy születhettem volna inkább szenzoros és autonóm neuropátiával.
2023. márc. 14. 00:25
Hasznos számodra ez a válasz?
16/30 anonim válasza:
Soha. Voltam nagyon rossz depressziós állapotban, de öngyilkosság sosem volt bennem.
2023. márc. 14. 02:10
Hasznos számodra ez a válasz?
17/30 anonim válasza:
Még sosem fordult elő.
Random helyzetekben volt már ilyen gongolatom, hogy "ha egyet lépnék arra, akkor lezuhannék és meghalnék. Csak egy pillanatra megőrülnék, és vége." De ez hangulattól független. Késsel a kezemben is eszembe jut, hogy fizikailag képes lennék leszúrni a mellettem állót és mennyire durva, hogy ehhez csak egy pillanat agykihagyás kellene. Nyilván nem akarom megtenni, csak ezekbe durva belegondolni.
Alapvetően boldog vagyok, és ha megélem a szomorúságot, akkor sem vagyok olyan igazán rosszul. Vagyis a szomorúság átmeneti, a boldogság állandó számomra és ez mindig így volt.
21N
2023. márc. 14. 10:11
Hasznos számodra ez a válasz?
18/30 anonim válasza:
Nekem a depressziom kezdete óta van
A szomorúságtól nem lesz…
2023. márc. 14. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?
19/30 anonim válasza:
Lassan minden gondolatom hátterében ott van az öngyilkossági vágy, késztetés. Annyira üres vagyok belül, hogy kívánom a fájdalmat és a büntetést, mert önző vagyok, nem tudok szeretni, nincsenek céljaim, megkeserítem mások életét, mentális betegségeim vannak, teljesen tönkretettem a külsőm, szálanként kitéptem az összes hajam és megettem, véresre kapartam a combom. Szóval bármit csinálok eszembe jut. Mintha várnék a csokoládéra, olyan az öngyilkosság. Aztán megnyugszom mikor látom elégni a testemet, a lelkemet pedig örökké kínozzák a démonok.
2023. márc. 14. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?
20/30 anonim válasza:
"szomorúság átmeneti, a boldogság állandó"
Ez pont fordítva van. Az átlagos, szürke napok, a szomorúság állandó. A boldogság átmeneti állapot vagy pillanat és ritka.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: