Mièrt van az, hogy lassan utálok jót tenni?

Voltam anno babakocsis anyuka, hidd el, abban a pillanatban baromi nagy segítség, és hálás az ember, ha odateszi magát egy életerős férfi, és nem azon kell görcsölni, hogy lezúgok majd a gyerekkel együtt, babakocsistul valahonnan! De volt pl. olyan esetem, hogy nagybevásárlás után kiborult a buszon a szatyrom, ha nem kapok segítséget egy vadidegentől, nem tudtam volna időben leszállni, és még a felszállók össze is taposhatták volna 1-2 cuccomat. Azóta is nagy hálával gondolok arra az illetőre. Azt nézd ezekben a helyzetekben, hogy neked nem nagy dolog, de akinek segítesz, annak óriási, és nem volt kötelességed megtenni ezt vagy azt, a babakocsis esetnél pl. tovább is mehettél volna. És van, aki ezt kívülállóként is látja. Igenis jó látni, amikor emberek nem b*szogatják egymást, gáncsoskodnak, beszólogatnak egymásnak, hanem önzetlenül segítenek egy vadidegennek is. Bizonyára senki nem gondolja rólad, hogy az elismerésért csinálod, szerintem introvertált lehetsz, és azért zavar a túlzott „felhajtás”.