Mièrt van az, hogy lassan utálok jót tenni?

Azért nem szeretek jót tenni, mert amit kivált az emberekből.... Olyan igazán jót, nem fogok tenni az életemben során, hogy megváltom a világot. Csak ilyen kis apróságot. Ezekkel az a gondom, hogyha látja valaki., ès a reakció zavar... Pl egy babakocsis hölgy jött ki az sztk-ból az apjával, ès megkérdeztem, hogy segítsek e levinni a babakocsit a lépcsőn. A hölgy nehezen járt, az apja idős volt, elfogadták. Ès az utcán egy másik ember akinek semmi köze nincs hozzájuk hallottam, hogy azt mondja annak akivel volt, hogy "Nézd egy igazi úriember" Ezt nem szeretem.

Kolléganőmnek múlt héten szóltam, hogy ne egyen meg valamit, mert allergiája van, erre mèg ma is azt hallgatom, hogy jaj de jó, hogy szoltàl, olyan aranyos voltál. Ès most már névtelenül szoktam segíteni, pl egy facebookos csoportban, egy beteg nyuszit orvoshoz kellett vinni, (3 percre laktak hozzánk) ès a poszt alá nem akartam írni, hanem massangeren írtam, ès annyit kértem, hogy ne tudják, hogy èn segítek...