Milyen személyiség az, aki nagyon kritikus és ítélkező másokkal, de ugyanakkor ő hiperérzékeny?

Én szinte mindenkiben találok hibát, el is kezdeném kritizálni, de nem szoktam, nem olyan fontos kiereszteni a számon a véleményem, nem leszek vele többet kontaktban és kész. Nem tudom, ez kritikusság-e? Általában nem tetszenek nekem az emberek, úgy 10-ből 9, de ezt általában nem sietek szavakkal közölni az illetővel, minek is, ha nem kérdezte. Ha nekem áll és felszólít, hogy közöljem vele, látok-e benne valami hibát, vagy szimpatikus-e nekem vagy sem, akkor elkezdeném részletezni, de magamtól nem. Én magam szintén rendkívül érzékeny vagyok a kritikára, nagyon fáj minden, a személyemet ért negatív vélemény, ez ellen úgy védekezem, hogy elébe megyek, és előre elmondom a másik embernek a gyengeségeimet. Hiszen ezekről én is tudok. Mindig azt hittem, ez az emberi létezés csúcsa és önreflexiónak hívják, erre mostanában derült ki, hogy nem az, hanem kontrollmánia. Ezzel állítólag még azt a jóérzést is elveszem a másik embertől, hogy a fejemre olvassa a hibáimat. Beteg a világ, én mondom.

Nem lehet, hogy önbizalomhiánnyal küzd, és ezt próbálja kompenzálni azzal, hogy kőkeményen kritizál másokat, ítélkezik felettük?