Miért nem ér semmit a szavam, véleményem?
Mondok valakinek tanácsot, véleményt, akármit és nem hiszi el, nem veszi számításba se addig, mig még egy személy ugyanazt nem állitja, mint en. Ha megerosit valaki, ugy azt mar figyelembe veszik.
Pl. allok a buszmegalloban es egy holgy megkerdezi, merre van az
Ors vezer tere, erre mutatom neki. Vitatkozik,hogy az nem is arra van. Megszolal mellettem egy ferfi, de igen, arra van. Erre a holgy mar elhiszi.
Vagy.
Ismerosomnek mondom, hogy 38 fokos lázat nem kell csillapitani, csak 39 felett gyogyszerrel, de nem is erdekli, veszi be a gyogyszert. De ha masvalaki mondana, arra biztos hallgatna….
Mindenhol lehurrognak, hulyenek neznek,meg se halljak, szamitasba se veszik sehol, amit en mondok, se csaladban, se egyetemi csoportban, se munkahelyen, se szomszed, se idegen. Meg vitazni se vitaznak velem legtobbszor, hanem meg se halljak, amit mondok.
A szavam nem ér semmit semmilyen témában, sehol.
Es ez mar igy volt egesz eletemben. Nemcsak mostanaban.
Egyszer elmentem pszicholgushoz, hogy tenyleg hulye vagyok-e, de tesztetket kitoltottem es azt mondta intelligenciam iskolazottsagomhoz kepest magasabb, nem vagyok hulye.
válasza:Nyilván az útbaigazítást kérő nénis esetbe a néni viselkedett furán. De nem lehet, hogy sok esetben úgy mondod el a véleményed, hogy ezt nem is kérdezte senki?
Mert, ha igen akkor próbálj meg úgy tanácsot adni, hogy azt rábízod az adott illetőre, hogy megfogadja vagy sem.
Én sem szeretem, amikor valaki a tanácsát vagy a véleményét ràm akarja erőltetni.
válasza:Vagy túlzol, vagy van valami oka, amit csak te tudhatsz.
Olyan nincs, hogy valaki ellen ismeretlen emberek is össszeesküdtek.
válasza:Én férfi vagyok, csak így tudok nyilatkozni.
Valami lehet a külsőddel, gyerekesnek, komolytalannak látnak talán.
Az én esetem hasonló a tiédhez, engem sem vesznek komolyan elég gyakran, főleg a melóhelyre jellemző ez. Én pl alacsony férfi vagyok, arra gyanakszom, hogy nálam ez lehet az oka. A szakmámban csúcsra járattam magam, a mostani helyemre is úgy kerültem, hogy az igazgató hívott fel, de ezt csak a margóra jegyzem meg.
Volt egy főnöknőm, az, ha mondtam valamit, mindig megkérdezte mástól is, hogy igaz-e. Persze mindig visszahallottam.
Itt az új helyemen is volt hasonló szitu már.
válasza: válasza:Sajnos velem is ez volt mindig is, de nekem kívülről is azonnal jól látható erős személyiségzavaraim vannak. Ez maga annyira nem is bánt, megszoktam mint egyéni sorsot, inkább a direkt célzott bántalmazást igyekszem elkerülni.
Intelligenciateszteken én is jól szereplek, főleg a nagyfokú kompenzáció miatt, a személyiségtesztek tudnak nálam csak valamit megragadni.
Dolgozni matematikai téren dolgozom, főleg függvényelvű, algebrai, logikai vagy egyéb hasonló jellegű nyelvek programozása terén ((haskell, Rust, Agda). Ez annyiból könnyebb hogy itt többnyire automata azonnal igazolja munkámat, így szakmai téren általában nem okoz gondot az elismertség megszerzése, legalábbis a munkahelyi közegen belül. A fordító vagy az egységteszt vagy a benchmark pár másodperc alatt leigazol, a matematikát meg meg tudom ragadni valamilyen algebrai elmélet keretében.
Ami meg a hétköznapi meg az egyéb területet illeti, meg meg akárhova kerülök valmely új közegbe az élet bármely egyéb szeletében, egy-két hét alatt úgyis rendre én leszek a ház / városrész / helyi piac stb. bolondja. Igaz, már a jávány előtt is viszonylag keveset mentem ki a Normálisok közé, a járványügyi távolságtartást így szinte korábbi természetes megszokásból is könnyű volt tartanom. A legtöbb közelebbi ismerősöm barátom meg szintén valamely értelemben a társadalom peremén él. Túl sokat nem voltam kinn az elmúlt 3 évben, sőt zárt téren egyáltalán nem, így még náthát sem kaptam el, meg a koronát sem.
Maga ez annyira nem zavar, a gondjaim inkább afféle jövőkép, boldogságkeresés felé való törekvésből állnak. gyerekkoromban meglepően optimista voltam, talán a rendszerváltás körül fordult ez valamiféle pesszimista depresszióba. Sokszor azonban újra optimista vagyok, igyekszem viszonylag széles területeken boldogulni.
A düh az egyik legkülönösebb dolog, elfojtani nem jó, sokat foglalkozom vele, ma már asszertívabb vagyok e téren, mint régebben.
Nem 18 eves vagyok, az egyetemre levelezo tagozatra jarok.
Tanacs: ha arra varnek, hogy mikor kernek fel, hogy adjak tanacsot, mondjak velemnyt, SOHA nem szolalhatnek meg.
En azt tudom, hogy ugy kell tanacsot adni, hogy rabizom az illetore, hogy megfogadja vagy sem! Na, de merlegelni se merlegelik, ami en mondok. A szavam semmi. Nem is erdekel senkit. Nem akarom raeroltetni a tanacsom.
De szamitasba se veszi. Levegonek vagyok nezve. Nem mond ra semmit.
válasza:7-es, fönöknő a régi helyemen volt😃.
Nem volt okos vezető egy cseppet sem. De hát van ilyen.
6#
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!