Miért fogja sok ember a sikertelenségét a gyerekkorára?

10, nem is kitörlésről vag ymegmásításról szól a terápia.

A lényege az, hogy úgy éld a életedet, hogy ez a nehéz múlt ne árnyékolja be, a negatív hatásai drasztikusan lecsökkenjenek vagy akár el is tűnjenek, SŐT akár egy olyan erő vagy tudás forrásává alakítani, aminek a későbbiekbne hasznát veszed.

Márpedig ez tekinthető kigyógyulásnak. Egy ilyen ember aztán nem lesz kudarcos. Vagy legalábbis nem a gyerekkora miatt.

13, te tudsz olvasni? Ki beszél az élet mozzanatainak eltűnéséről?

Kóros viselkedési formák felszámolásáról van szó, amik a traumatikus múltban gyökereznek és a jelen szituációiban kudarcot eredményeznek.

Pl (és erre konkrétan ismerek embert) gyerekkorodban apád időnként megerőszakolt, emiatt felnőtt korodban teljesen leblokkols zés menekülsz szexuális helyzetekbne. Akkor is, ha amúgy szereted a párod és biztonságban érzed magad mellette.

Egy pszichoterápia ezt képes feloldani és képes eljuttatni oda, hogy kielégítő és élvezetes szexuális életed legyen. Nem sázmolja fel a múltadat, nem csinálja vissza a megtörtént dolgokat, de a sebeket begyógyítja és eljutsz odáig, hogy nem a régi traumák határozzák meg a tetteidet.

Vagy másik példa (szintén elsőkézből tapasztalva) gyerekként csak azt látja az ember, hogy a szülők úgy "vitáznak" hogy ordítanak, csapkodnak, bőgnek, aztán az egyik fél elrohan, beb*ssza maga után az ajtót és 3 napig azt se tudni hol van, aztán hazajön és mindkét fél úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.

Ez felnőtt korban is azt eredményezi, hogy az ember képtelen konfliktust kezelni. De terápia során képes lett megtanulni egyrészt türtőztetni magát, másrészt nem elmenekülni a konfliktusból és konszenzusra vagy kompromisszumra törekedni egy-egy vita során.

Lehet ezt tagadni, de ez csak a traumákhoz való ragaszkodás miatt van. Millió példa van még hasonlókra, maikor a gyerekkor élményei kihatással vannak a jelenre, de terápiával túl lehet lendülni ezeken az élményeken és funkcionáló emberré válni.

"...azok miért nem fordulnak szakemberhez aki ebben segíthet?"

Te magad meg is adtad a választ: "Ha tudom, hogy van valami bajom - főleg ha ilyen konkrétan tudom mi okozza a bajomat".

Ezek az emberek nem tudják mi a bajuk, de pláne nem gondolják, hogy ezen lehetne segíteni. Ők azt hiszik, hogy ilyenek lettek és így is maradnak.

Mondok egy példát: gyakori, hogy nem nagyon tudom rávenni magamtól magam semmire, mindig kell a külső inger. A munkahelyemen is többször felmerült már a kérdés, hogy de hát látom, mit kéne csinálni, magamtól mégsem csinálom. Az már csak hab a tortán, hogy azt meg utálom, ha mások mondják meg, mit csináljak. Szóval sokat gondolkodtam, mitől vagyok én ennyire elbaszva.

Erre a múltkor szembejött veleme egy fogalom: iniciatíva szegénység. Utánaolvastam, és kiderült, hogy ez a depresszió egyik tünete. Ez lényegtelen információnak tűnhet, de eddig azt gondoltam, hogy ilyen vagyok, most meg azt gondolom, hogy van egy betegségem. Ez a kezdeményezésre képtelenség már nem én vagyok, hanem a betegség.

Ez a baj pl a kövér emberekkel is. Aki nem kövér, annak a kövérség egy állapot. Aki egész életében kövér volt, annak ez a természetes identitása, és a vékonyság az ideiglenes állapot.

17, nagyjából adom amit mondasz, de azért nem kell túl sokat keresgélni pl itt az oldalon, hogy láss embereket, akik konkrétan azt írják, hogy kiskori trauma miatt pl nem képesek barátságoka tkötni, és már lassan 40 évesek. Tehát pontosan tudják, mégsem tesznek ellene.

És végülis ha csak azt érzed, hogy el vagy bszva, akkor is mehetsz szakihoz aki majd segít kitalálni mi a gond és aztán kijönni belőle. Persze ez nehezebb, hisz - ahogy mondtad - először fel kell fedezni, hogy valami elvan bszva. Viszont sokaknál az a megoldás, hogy nem ők hibáztak, hanem a világ rossz, tehát nekik nincs min változtatni. Az ilyenek valóban menthetetlenek (amíg így vélekednek).

De azért sokan érzik a saját kudarcukat, még ha az okát nem is tudják, mégsem kezdenek vele semmit.