A ma élő emberek miért gondolják hogy nekik már nem kell háborúban részt venni? Csak a jóra gondolnak, és nagyon optimisták. Elfelejtik az egykori családtagjaikat.

A technológia linerálisan fejlődik előre, nem stagnál. Mivel javulnak az életkörülmények, kevesebb fegyveres háború is van (lásd: az élelmiszerhiányt, ami régen a háborúk elsődleges kiváltó oka volt, most megoldja a GMO).

Azokban az országokban, ahol tudáshiány van, a mai napig élhetetlen körülmények uralkodnak.

Az egyszerű emberek sosem akartak háborúzni. Mindíg a felsőbb körök akik kezdeményezték, mert éppen aznap olyan lábbal keltek fel. Aztán a paraszt meg menjen azt lövesse szét magát, úgyis van még belőle pár milliárd. Darabszámra megy bizony. Ők persze mentik az írhájukat.

Ok mindig akad a háborúra. Most a népesség-csökkentés a sláger. Nem kell ide csak 500 millió fő. Bőven elég a bolygóra. Ezt egy háborúval könnyűszerrel el tudnák érni. A maradék meg úgy be lesz fenyítve hogy csak na.

Nem látom értelmét annak, hogy az életemet kockáztassam dagadt politikus gcik marakodása miatt.. nonsense.

Hősiesség, meg hazafiasság.. ezeket a kifejezéseket is a politikusgcik találták ki, hogy az olyan hülyék, mint a kérdező szinte bekönyörögjék magukat a darálóba.. egyébként viszont nincs ezeknek a szavaknak érvénye, jelentéstartalma.

Én szeretem a történelmet. Szeretek a háborúkról olvasni. Érdekelnek a fegyverek is. De amit mondasz, azzal nem értek egyet. A háború sosem visz előre, kivéve ha szabadságharcról van szó. Lehet, hogy azzal jössz majd, hogy a technológia mennyit fejlődött a háború miatt, de igazából ehhez semmi szükség nem volt háborúra. A fegyverkezési verseny békeidőben is működik, működött. Az, hogy nincs háború, nem jelenti azt, hogy a szakemberek csak hátradőlnek és nem is gondolnak a lehetőségére. A történelemben pedig fejlődés figyelhető meg. Ahogy fejlődik a technológia, a társadalom, úgy ritkulnak a háborúk is.

Amit pedig a katonákról mondasz, a dicsőség, stb... szinte mindenki addig gondol ezekre, amíg nem kell ott lenniük a valóságban. Ez naiv idealizmus. A katonák áldozata nagyon ritkán jelent valamit. Olyan dolgok miatt halnak meg, amik elkerülhetőek lettek volna, megoldhatóak lettek volna. Abban pedig semmi dicsőség nincs, hogy besoroznak, mert nem te választod ezt. Azért állsz helyt, mert nincs más választásod. Maga a besorozott katona szerepe sem nagy dicsőség, mert egy ravaszt meghúzni bárki meg tud. Aki a sorkatonaságban keresi az áldozatot, az a legegyszerűbb utat választja. Megöletni magad nem nehéz, produktív tagja lenni a társadalomnak az.