Orvos barátaidnak, családtagjaidnak a hivatásukból kifolyólag vannak olyan megnyilvánulásaik a hétköznapi életben, ami más nem orvos embereknek nincs?

Fogjuk rá.

Tudományosabb szavak: ha munkában szaknyelv valamit valaminek nevez akkor tudatos munka nem ösztönből annak nevezni. Egyszerűen ezt az erőfeszítést nem teszik meg.

Random tények: te nem szoktál ha valami érdekeset tudsz megemlíteni? Pl. ha vevő a társaság órákat tudok csillagászatról beszélni.

Megjegyzések: na ezt nem kellene vizsgálat nélkül tennie.

Kocsmába néha néha bejött egy fószer.Kórboncnokként dolgozott a helyi kórházban.

Egyszer belekötöttek, de nem tudták ki ez.

Amúgy is olyan kinézete volt a csávónak, hogy sokan már attól is összex@rták magukat, ha rosszul nézett rájuk.

Jött pár bolond gyerek az egyik nyári napon, az ember meg a pultnál ittaa szokásos vörös boros kóláját.

Egyik meglökte, direkt vagy véletlen, azt már nem tudjuk meg.

De megfordult, és elmondta nekik ha nem kérnek bocsánatot ott mindenki előtt, érzéstelenítő nélkül lenyesi a karjukat, majd a bokájuknál a lábfejüket, majd folytatta még pár percen keresztül, de annyira durva volt, hogy az egyikük már ott a helyszínen elokádta magát a sokktól.

Bocsánatot kértek, a pincér csajnak adtak 5 ezer borravalót, és azóta se láttuk őket.

Orvos vagyok. Eü-s társaságban használok csak számukra érthető tudományos szavakat, amúgy igyekszem érthető lenni azzal, aki lehet nem tudja miről beszélek.

Esetleg finom tanácsot adok, rákérdezek, ha nem érzem indiszkrétnek, de nem szólok bele.

Random érdekességekkel bárkit bombázok, de csak ha vevő rá a társaság. De attól hogy orvos vagyok, a személyiségemnek több, másfajta rétege is van, nem ez határoz meg 100%-ban.