Bulizhatnékom van, de anya vagyok. Elmúlik majd ez az érzés?

Elég sok stressz ért, ér mostanában és jó lenne levezetni a gőzt, táncolni, énekelni, amíg a hangom bírja, tombolni. Belül tele vagyok élettel, de ez az énem 13 év után most tört felszínre. Az elmúlt időben, mióta a férjemmel vagyok nem járok szórakozni (kivéve 1-1 alkalom régen). Nem hiányzott eddig, de most jól esne egyszer elmenni valahová. Legszivesebben lagziba mennék😁, ott lenne a család is, így a lelkem teljesen nyugodt lenne.

Nem ítélem el azt, aki elmegy otthonról néha-néha vagy a férjével vagy nélküle és szórakozik (nekem pl egy zenés, táncos étterem is teljesen megfelelne, csak jó hangos legyen a zene és ne egyedül táncoljak😊), de a gyerekemet nem bírnám itthon hagyni. Attól is lelkiismeretfurdalásom van, ha nélküle megyek boltba és addig a mamával van. Még moziban sem voltunk a férjemmel mióta megszületett, mert senkire nem akarom őt rábízni. Ha még magamat "meg is puhítanám", a férjemet úgysem bírnám, mert ő nem vágyik zenés helyre, utál táncolni is. Egyszer mondtam neki, hogy elmennék, de azt mondta kapuzárási pánikom van (van benne valami).

Ti éreztétek már ezt? Mennyi idő után múlt el?