Miért nézik le az idősebbek a mai fiatalokat?

Nem veszed észre, hogy te pontosan ilyen vagy???

Csak most éppen az idősebbeket fikázod!!

(Bár már te sem vagy annyira fiatal.)

Nem nézem le őket - és ismeretlenül is kikérem magamnak, hogy így általánosíts embereket látatlanban!

Vannak unokáim, fiatal kollégáim, - egyiket sem nézem le!

Tapasztalatokat gyűjtenek a későbbi életükhöz, segítek nekik ebben, de kéretlenül nem bombázom őket kioktatóan és nem piszkálom őket!

Nem sértődök meg azon sem, ha nem fogadják meg a javaslataimat, - mert megelőlegezem számukra azt a bizalmat, hogy a számukra legjobb megoldásokat fogják követni!

Engem nagyon kiborít a mostani 15-25 éves korosztály, pedig közéjük tartozom (tisztelet a kivételnek).

Nem a lenézés a jó szó, inkább csak érthetetlen számomra a viselkedésük. Mármint persze, én is voltam tini, köztünk is voltak lehetetlen alakok, talán pont én is az voltam, de basszus ilyen szintű magatehetetlenséggel és önérzetes pattogással tömegesen most találkozom és egyszerűen csak hatékonytalan és energiapazarló a szememben.

Eleve a woke életérzés, a dolgok kontextusból való kiragadása annak érdekében, hogy tudjunk már megint valamin problémázni, más humorán fanyalgás, klasszikus művek ekézése azért, mert nem volt elég diverzifikált a felhozatal, ez nekem nagyon sok. Az is sok, hogy mindent címkézni kell, minden piti problémára rá kell húzni, hogy az illető mentális beteg, minden megosztóbb megnyilvánulásra hiperérzékenyen kell reagálni és félresöpörni a hiszti hevében.

Ez az egyik része.

A másik ez a valami, amit én tanult tehetetlenségnek hívok. Mikor van egy probléma, amit simán meg lehetne oldani, ha az illető nem lenne *shy*, de feltétlenül körülményeskedni kell, megtagadni a keresőmotorok használatát és rendkívül büszkének lenni rá, hogy Google lehetne a barátod de te tudatosan nem akarod, minden baromság miatt másokat zargatni, ahelyett, hogy használná az ember az eszét...

Én nem vagyok a veréssel nevelés híve, de ilyen szintű tohonyaságért még anyám is seggberúgott volna, pedig tőle életemben összesen két pofont kaptam.

Meg lehet nézni a közoktatás kategória kérdéseit. Szerettem azt a kategóriát régen, most viszont inkább csak sóhajtok és bezárom, ha nem akarok valakit lecseszni, hogy mennyire életképtelen. Úgyis neki állna feljebb.

Engem ezekkel nagyon ki lehet borítani, mert egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehet így létezni. Nálunk még ez nagyon ciki volt. De szerencsére nem mindenki csinálja ezt.

Engem egyetlen dolog zavar a mostani tini korosztályban, a telefonálásfóbia. Ezt a saját 15 éves gyerekemnél is tapasztalom, de rengeteg tini vendégemnél is. Milliószor volt olyan, hogy hívtam valakit telefonon, erre nem veszi fel. Majd két másodperc múlva rám ír messengeren, hogy miért hívtam. Azt értem, ha olyan helyen van, ahol nem tudja felvenni, de nem erről van szó, sokszor megkérdeztem utólag, hogy rosszkor hívtam e, a válasz általában a "ja nem, otthon voltam". Fel nem tudom fogni, hogy akkor miért nem lehet fél perc alatt megbeszélni valamit, minek kell helyette írogatni.

És mondom, a saját gyerekem ugyanezt csinálja, inkább írogat fél órán keresztül, de ne hívjam fel, mert ő utál telefonálni.

Ezt leszámítva egyébként én nagyon bírom a tini vendégeimet, bár tény, hogy egy csomó hülyeségen tudnak problemazni, de hát tinik, na, mi is ilyenek voltunk. Viszont sok mindenben kimondottan tájékozottak, érdekes meglátásaik vannak.

Mert annyira függőek-életképtelenek, hogy csak lenézni lehet 90%-át;)

Egy papír térképet nem tudnak leolvasni, egy csekket nem tudnak kitölteni, 1 napot ne bírnak ki teló nélkül...stb.