Velem van a baj, ha idegesítenek a nagyon kedves emberek?

Azok, akik ok nèlkül túlzásba viszik a kedvessèget, nyalizást számomra pont ellenkező hatást vàltanak ki.

Hogy konkrét helyzeteket is írjak, párommal nemrég külföldre jöttünk kamionozni. A hétvégéket a cégnèl töltjük, itt van egy nagy konyha, fürdő amit használnak a kollègák. Van egy jobban össze szokott csapat, megismerkedtünk velük, kertünk pár tanácsot az elején, kedvesek de úgy érzem túlzásba viszik(főleg egy nő) a nyalizást. Pl mindig főz egy nagy adag kaját, majd meghív enni kb mindenkit. Ha nemet mondunk, addig erősködik amíg muszáj menni, ott ülni velük. Egy ilyen esetnél nyújtott nekem egy műanyag tányért, és megkérdezte hogy probléma-e hogy műanyag, keressen- e másikat nekem? Leíratta velünk a telefonszámát, hogy bármi van hívjuk fel. Ha én álltam is útban, ő kért bocsánatot legalább 3x.

Volt, hogy én főztem és ők èpp ott voltak, illemből mi is megkérdeztük szeretnènek-e enni. Persze, hogy igen és így elfogyott a kaja amit a következő hètre szántunk. Mindig úgy vásárolunk, hogy kb egy hétre elég legyen, amilyen árak vannak most, nem fogok +6-8 emberre bevásárolni és főzni rendszeresen.

Mindig megkérdezi, hogy segíthet e valamit, boldogulunk e a munkában.

Én úgy vagyok vele, ha problémàm van segítséget kérek, épp elég hogy közös a konyha mindenkivel, ezen kívül mindenki végezhetné a saját dolgàt.

Rossz ember vagyok, azért zavar az ilyesmi ? Én nem tartottam magam annak, mindig szivesen segítettem annak, aki kérte… de az ilyen emberekkel kapcsolatban azt érzem belemàsznak a privàt szférámba.