Hogy alakult ki a magyar emberekben a "tömés", azaz hogy étellel akarnak folyamatosan tömni?
Ha ők főznek és te csak egy adagot eszel, vagy pont nem ízlik (mert nem szereted az adott ételt), vagy nem vagy éhes, akkor egy szemétláda vagy. Ha nem főznek, de venni akarnak neked gyorskaját, de te nem akarsz enni, mert épp fogyni akarsz, vagy nem kívánod, nem vagy éhes, rohadj meg.
Egyik exem anyja volt ebben a csúcs. Minimum két adagot kellett szedni a kajából, különben sértődés van. Ha még várni kellett az ebédre 20 percet, akkor addig fagyit akart adni. Egyszer délután 4-kor mentem át hozzájuk, amikor már túl voltam az ebéden, de még nem volt vacsora idő, nem voltam éhes. Egyből mondta, milyen kaják vannak, mondom nem vagyok éhes. Válasz: "miért? Ettél?! Szomorú vagyok!" (Nem beszéltük meg, hogy én oda enni megyek). A nemet nem igazán értette soha.
Másik exemnek a mostoha anyja volt, hogy csinált vacsorát. Nos nem mondom, hogy vega vagyok, de ritkán eszem húst, nem szeretem, főleg az ilyen rágós fajtát. Ő meg olyat csinált, pedig ezt tudta rólam. De mondtam, hogy nem baj, mert van más is, eszem azt. Exem megkért, hogy azért az övéből egyek kicsit, hátha jó. Mostoha anyuka erre azt mondta, hogy de egy egészet vegyek el! Én csak exeméből ettem egy falatot, nem ízlett, mondtam, hogy sajnálom de én ezt nem szeretem. Na aztán el lettem mondva minden parasztnak a hátam mögött, hogy nem ettem egy egész húst.
Sajnos az ilyen embereknek a köszönöm nem kérek nem hat... Persze ezt szoktam mondani, de fárasztó. De ha nem akarok 250 kg lenni, muszáj mondani :D Mondjuk az említett nőkkel szerencsére már soha az életben nem találkozom :D De a legtöbb magyar, főleg az anyukák, nagymamák ilyenek (én anyukám szerencsére nem). Csak érdekel, ez hogy alakult ki.
válasza: válasza: válasza:Ez szerintem nem magyar szokás, hanem a "jólét előtti" szokás. Egy szűkösségre szocializálódott társadalomban az a mondás, hogy amit most meg tudsz enni, az már a tiéd, mert nem tudni, mi lesz holnap. A jóléti társadalmakban meg bejön egy csomó olyan szempont, amit a szegénységben el sem lehet képzelni: túl sokat eszel, kidobod az ételt, pazarolsz.
Erre át kell állni, ahhoz meg kell néhány generáció. Egyre több olyan ismerősöm van, aki direkt kevesebbet eszik, figyelnek a súlyukra, pedig ők is magyarok. Ez egy folyamat.
Amúgy minden relatív: pl néha jártam Szabadkára, és az ottani szerbek, magyarok akkora adagokat betoltak az arcukba szemrebbenés nélkül, amitől én, az alapvetően nagyétkű magyar csávó azt hittem, felfordulok.
válasza:Némi akaraterôvel le lehet állítani a tömô rokonokat. Ha nem áll le, mondod, hogy legközelebb akkor nem jössz, ha nem hagyja abba, mert rosszul esik a tukmálás. Ha legközelebb is elôfordul, soha többé nem mész. Abból majd tanul.
Az egy dolog, hogy ô ezzel fejezi ki a szeretetét, meg ezt érzi jólétnek, de ha nem bír a saját késztetésének parancsolni, az önuralom hiánya, jellemhiba.
válasza: válasza: válasza:Ezt általában olyan nők szokták csinálni, akinek az életük nagy részét a háztartás vezetés tette ki, amiben a főzés mindennapi szerepet játszott. Az évtizedek alatt a főzés az identitássukká vált ès ha te nemet mondasz rá, akkor ő azt úgy veszi mintha a saját személyét utasítanád el ezzel.
Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor ezt így el kell fogadni ès akkor is enni kell, ha te nem vagy éhes. A nagyon határozott határmeghúzás tud csak ebben segíteni. Természetesen lesz belőle sértődés, de az màr róla szól nem róla. Ha tényleg olyan fontos vagy az életében akkor előbb utóbb befogja látni, hogy nálad ezt nem lehet megtenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!