Hogy alakult ki a magyar emberekben a "tömés", azaz hogy étellel akarnak folyamatosan tömni?

Ha ők főznek és te csak egy adagot eszel, vagy pont nem ízlik (mert nem szereted az adott ételt), vagy nem vagy éhes, akkor egy szemétláda vagy. Ha nem főznek, de venni akarnak neked gyorskaját, de te nem akarsz enni, mert épp fogyni akarsz, vagy nem kívánod, nem vagy éhes, rohadj meg.

Egyik exem anyja volt ebben a csúcs. Minimum két adagot kellett szedni a kajából, különben sértődés van. Ha még várni kellett az ebédre 20 percet, akkor addig fagyit akart adni. Egyszer délután 4-kor mentem át hozzájuk, amikor már túl voltam az ebéden, de még nem volt vacsora idő, nem voltam éhes. Egyből mondta, milyen kaják vannak, mondom nem vagyok éhes. Válasz: "miért? Ettél?! Szomorú vagyok!" (Nem beszéltük meg, hogy én oda enni megyek). A nemet nem igazán értette soha.

Másik exemnek a mostoha anyja volt, hogy csinált vacsorát. Nos nem mondom, hogy vega vagyok, de ritkán eszem húst, nem szeretem, főleg az ilyen rágós fajtát. Ő meg olyat csinált, pedig ezt tudta rólam. De mondtam, hogy nem baj, mert van más is, eszem azt. Exem megkért, hogy azért az övéből egyek kicsit, hátha jó. Mostoha anyuka erre azt mondta, hogy de egy egészet vegyek el! Én csak exeméből ettem egy falatot, nem ízlett, mondtam, hogy sajnálom de én ezt nem szeretem. Na aztán el lettem mondva minden parasztnak a hátam mögött, hogy nem ettem egy egész húst.

Sajnos az ilyen embereknek a köszönöm nem kérek nem hat... Persze ezt szoktam mondani, de fárasztó. De ha nem akarok 250 kg lenni, muszáj mondani :D Mondjuk az említett nőkkel szerencsére már soha az életben nem találkozom :D De a legtöbb magyar, főleg az anyukák, nagymamák ilyenek (én anyukám szerencsére nem). Csak érdekel, ez hogy alakult ki.