Miért nem tud sok ember helyesen írni?

Szerintem ez butaság és uninteligencia.

Amikor tagolatlan, ömlesztett olvashatatlan szöveget ir valaki, az nem helyesirási probléma hanem értelmi kérdés. Pár rosszul írt szó, kihagyott betű, vagy akár az ékezetnélküliség sem különösebben zavaró. Viszont a végeláthatatlan, vessző, tagolás, soremelés nélküli mondatok sorok, amiket háromszor kell elolvasni a megértésükhöz, azok fárasztók, idegesítők. Ha valaki nem tud gördűlékeny, kerek egész mondatokat írni, nem tudja értelmesen kifejezni magát az buta.

#8 ezek pont nem helyesírási témák, próbáld újra

#4 "Ezért lenne fontos az olvasás,rávenni a gyereket hogy olvasson"

Ezért?? Pont ezért? Később írtál tök jó dolgokat, hogy miért lenne fontos, az oké. De hogy a helyesírás legyen a fő cél? Max pozitív mellékhatás. :-)

#0: csodálkozom a kérdésen, csodálkozom, hogy min csodálkozol... Ha valaki úgy nőtt fel, hogy végül nem tud helyesen írni (bármi okból, bármilyen szinten), akkor miért fektetne ebbe energiát? Mi kényszerítené vagy motiválná erre? Hogy téged boldoggá tegyen? Miért ne lenne elég neki, ha a tőle telhető, neki kényelmesen kivitelezhető szinten megoldja, megértik, és kész? Miért akarna helyesebben írni, mint a többiek, akiket olvas? Azt gondoljuk, hogy helyesen írni menő? Azt gondoljuk, hogy helytelenül írni ciki? Hát, általában nyilván nem az... Fordítva sokkal érdekesebb lenne a kérdés: Miért ír helyesen, aki helyesen ír? Milyen erőfeszítéseket tett ezért a képességéért (azon túl, amennyi az iskolában ragadt rá e téren)? Mit tesz meg érte kommentírás közben, hogy minden pontos legyen? (szótár, szabályzat, gugli...)

Ha semmi extrát nem tesz ezért 10-14-18 éves kora óta, csak azt használja, ami a fejében van, akkor miért várja el másoktól, hogy tegyen extrákat az önfejlesztésért?

Ha viszont komoly munkát fektet bele, hogy pontos legyen, mert neki ez a heppje, akkor emiatt azt gondolja, hogy mindenkinek így kéne tennie? Észszerű, életszerű elvárás ez? (Csak ezért könyveket fog olvasni az egyszerű mezei Józsi?)

Csodálkozom az elváráson.

Írj helyesen, és majd átragad másra, ennyit tehetsz. Plusz akinek helyesírási kérdése van, annak válaszolj rá. És persze ha vannak gyerekeid, tanítványaid, akkor tanítsd, neveld őket, ott kifejthetsz bármi hatást, lehetőséged is van, sőt "köteles" is vagy. De egymást nem ismerő felnőtt emberek ne javítgassák egymást nyilvánosan, ne "neeveljék" egymást, és ne ítéljék el egymás helyesírását, amikor azt se tudják, ki van a "vonal" túlvégén. Ha zavar, idegesít, akkor ne menj közéjük, olyan társaságba járj, ahol neked megfelel a hangnem, a stílus, a helyesírás, az öltözködés, a higiénia... Esetleg alapítsd meg a "jó helyesírók baba-mama csoportját" :-) Na ott majd alapelvárás lehet... De egy sima anyukás csoportban az a közös pont, hogy anyukák vagytok, és kulturáltan beszélgettek, de ez a kulturáltság "sajnos"(??) mindenkinek más szintet fog jelentenki, mindenki pont annyira fog helyesen írni, amennyire az adott körülmények és az adott "belülmények" mellett kényelmes neki. De hisz nyilván te is így vagy ezzel. :-)

Nagyon zavaró az is, amikor a -ban, -ben végéről lemarad a "n". Írásban is, de szóban is egyre gyakrabban hallom. Szerintem lassan ki fog kopni a nyelvünkből.

Az iskolába azt tanítják, hogy...

A boltba vettem.

Bosszantó még az "egyet értek" is, ezzel aztán főleg tele vannak a kommentek. Valaki ír valamit, a másik meg reagál, miszerint ő egyet ért... Egyet meg nem...

Mert nem figyeltek az iskolában.

Mert a családjuk és a közvetlen környezetük is hibásan ír és beszél, és ez ragadós.

Nincsenek tudatában annak, hogy hibákkal teli az irományuk.

#15: "Nagyon zavaró az is, amikor a -ban, -ben végéről lemarad a "n". Írásban is, de szóban is egyre gyakrabban hallom."

Ez nem helyesírási kérdés, hiszen – ahogy te is írtad – szóban is gyakran így mondjuk. Egyszerűen mi, magyar beszélők rengetegszer a ba/be ragot használjuk akkor is, amikor a hol kérdésre válaszoló szót használunk. Ez nagyon rég óta így van (talán mindig így volt), és nagyon sokan így beszélnek (talán a nagytöbbség), tehát ez nem hiba.

Tudom, hogy abban az irodalmi stílusban, amit az iskolában próbálnak tanítani, nem így van, hanem élesen el van választva a hova?→ba/be, hol?→ban/ben, és ezzel önmagában nem is lenne baj: amikor választékosan, cizelláltan kell fogalmazni (akár írásban, pl. iskolai dolgozatban, akár szóban, pl. nyilvános beszédben), akkor használjuk ezt a "szebb", igényesebb, elegánsabb, műveltebb nyelvezetet. Nem is vagyok ellene, ahogy az öltöny-nyakkendő ellen sem vagyok a megfelelő helyeken – de otthon, utcán, munkában, diszkóban hadd viseljem az öltöny helyett azt, ami az adott helyhez/helyzethez illő, megfelelő, célszerű öltözék...

Aki az élet minden területén azt a precíz beszédet szeretné hallani, számonkérni, amit az irodalomórán nevelt belénk Magdi néni, az el van tévedve: beleragadt valamibe, pedig már rég rá kellett volna jönnie – ha már az iskolában nem mondták el neki –, hogy az "iskolai" szép beszéd, választékos fogalmazás, szép kiejtés egy speciális nyelv, de nem a természetes magyar beszéd.

Amikor spontán beszélünk, akkor egy csomó dolgot nem a nyelvművelés írott/íratlan szabályainak megfelelően alkalmazunk, hanem ahogy "a szánkra jön", ahogy tanultuk a környezetünktől. Márpedig egy baráti beszélgetés (vagy annak írásos változata egy fészbukcsoportban) az egyik legkötetlenebb, leglazább hely – már miért kéne ott természetellenesen ban/ben-eznie annak, aki amúgy nem úgy beszél?...

Aki úgy beszél mindig, az persze ban/ben-ezzen nyugodtan, az sem baj. :-) Be szabad tévedni öltöny-nyakkendőben a sarki ivóba, csak ne csodálkozzon az illető, ha ott ő a furcsa, és pláne ne akarja megnevelni a többiket, mondván, hogy mily' hatalmas tiszteletlenség az ivás szent cselekedetével, és az évszázados, nemes italokkal szemben az, ha hétköznapi ruhában (farmer-póló, susogós melegítő, munkaruha stb.) látogatják az intézményt... :-)

Értem én, hogy aki az irodalomóra alapján azt gondolja, hogy a magyarBAN ez helyes, a magyarBA’ pedig helytelen, annak "nagyon zavaró" lehet sok más ember beszéde – de a helyzet az, hogy a természetes, spontán beszédre nincsenek előírások, és magyar nyelven minden "helyes", amit az anyanyelvi beszélők mondanak.

"Szerintem lassan ki fog kopni a nyelvünkből."

Simán lehet, rengeteg dolog kikopott már, az nem baj – és rengeteg új dolog érkezett is, az sem baj (bár a nyelvvédők sajnos sokszor azt is ugyanannyira fájlalják, mint egy-egy régi dolog elvesztését).

- - - - -

"Bosszantó még az "egyet értek" is"

Na, ez már legalább tényleg helyesírási téma! Sajnálom, ha bosszant. Nem érdemes sokat idegeskeni, árt a szépségednek. ;-)

Ez sajnos pont egy olyan szó, amelynek az esetében több körülmény is azt segíti, hogy sokan különírják, így aztán nem csoda, hogy gyakori hiba:

1) Ez ugye eleve egy olyan speciális összetétel(?), amely pusztán azért írandó egybe, mert 106.: "Ha azonban a jelölt tárgyas, határozós és a személyjellel ellátott birtokos jelzős kapcsolatnak a jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket, például: egyetért (= azonos véleményen van), helytáll (= derekasan viselkedik, megfelelően végzi a feladatát), idejétmúlt (= elavult), jótáll (= szavatol), semmittevő (= lusta, dologtalan); ágrólszakadt (= szegény), napraforgó (növény), semmirekellő (= haszontalan), tagbaszakadt (= jól megtermett), tökkelütött (= buta); barátfüle (tésztaféle), bolondokháza (= felfordulás, zűrzavar), istennyila (= villám), vásárfia (= ajándék)."

Szóval azt mondják, hogy a jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese. Vegyük észre: nem az az indoklás, hogy különírva már van egy másik jelentése. Ez ugye még nem indokolna egybeírást: a "kurvára fáj a fogam" mondat is kétféle jelentésű, mégsem kell emiatt különbözőképpen írni őket... Namármost, vajon az egyetért esetében valóban változott a jelentés? Igen, de a dolog érdekessége, hogy nem az "egy" szó miatt – hiszen annak az egyik szokványos jelentése az, hogy 'azonos, ugyanaz', pl.: "egy helyen és egy időben történt a két esemény" (– a sors fintora, hogy az egyidőben-t gyakran "egybemondjuk" → ezért gyakran (hibásan) egybeírják...) –, hanem inkább az "ért" lépett itt ki a szokásos szerepéből: eredetileg nyilván olyasmi kifejezések voltak, hogy ha ketten értelmeztek valamit (pl. egy helyzetet, egy szöveget), és ugyanarra az eredményre jutottak, akkor azt mondták, hogy "egyet értünk alatta" – itt ugyebár még nem volan indokolt az egybeírás a fentiek alapján. Aztán amikor ez a kifejezés odáig "torzult", hogy "egyetértettek valamiBEN", vagy akár vonzat nélkül: "egyértetünk atekintetben, hogy", "...arra nézve, hogy", "valamivel kapcsolatban" stb., akkor ott már tényleg más a jelentése: ez már nem az "ért" ige szokványos jelentéseit foglalja magában, hanem egy közös gondolatot, közös állásfoglalást, nézőpontot jelent...

Viszont ha átfogalmazzuk pl. gondol-ra, akkor máris nem indokolt az egybeírás:

mindketten egyetértünk, ezért a szerződést megkötjük.

de: mindketten egyet gondolunk, ezért a szerződést megkötjük.

2) Namármost, annak folyományaként, hogy ez nem egy szokványos összetétel, vannak a viselkedésében "igekötőszerű tulajdonságok": ugyanúgy elválik, mint egy igekötő (nem ért egyet, egyet tudok érteni, stb.), ami egyrészt tolhatná az egybeírás felé a dolgot, másrészt azonban azt gondolom (pusztán szubjektív benyomás alapján), hogy jóval gyakrabban fordul elő tagadó formában (pl. nem értek egyet), és így gyakran látjuk külön írva ezt a két szót, ami nem azt erősíti a nyelvérzékünkben, hogy ezek annyira szorosan össztartoznak, hoyg egybe kellene írni őket. (Ne felejtsük, hogy a helyesírás tanulásának legjobb módszereként gyakran azt szokták megjelölni – itt, a GYKN-is –, hogy olvass sokat, így egyszerűen vizuálisan megszokod, hogy hoygan helyes... ezért ne becsüljük le az ilyen vizuális rögzülések jelentőségét!)

3) Ráadásul sokszor a hangsúlyozása is olyan, hogy kicsit különbontjuk: megnyomjuk az "-értek" elejét is, ez is kicsit a különírás felé tolja azokat, akik "ösztönösen" (a vizuálisan rögzített minták, és a hangsúlyozást követő egybe/különírás alapján) próbálják eltalálni a helyesírást, és azon belül az egybe/kölönírást, amely amúgy is az egyik legbonyibb része a helyesírásunknak...

végezetül idézem az előző szabályzatot:

"A különírás és az egybeírás szabályai a szavak összekapcsolásának, illetőleg az összetett szavak alkotásának törvényszerűségein alapulnak. Helyesírásunk e területén mégis meglehetősen nagy számban vannak ingadozások, többféleképpen is megítélhető esetek. Ennek legfőbb oka az, hogy a szókapcsolatok és az összetételek között nincs éles határ: sok olyan szókapcsolat van, amely még nem igazi összetétel ugyan, de tagjai már alig tekinthetők egymáshoz képest önálló szavaknak. Ilyenkor ki-ki hajlamos a nyelvérzékére, illetőleg saját írásgyakorlatára hagyatkozni, ami viszont nem biztos alap, sokszor egyénenként eltérő megoldást sugall. Szépirodalmi alkotásokban stilisztikai szándék is indokolttá teheti az általános szabályoktól eltérő különírást vagy egybeírást, illetőleg kötőjel alkalmazását. Ezekből a körülményekből következik az, hogy a különírás és egybeírás szabályainak megfogalmazása más szabálypontokhoz képest olykor határozatlannak látszik, bár valójában csak a hangos nyelv és az írás természetéhez alkalmazkodik."

illetve az OH.-t (amely persze nagyrészt ugyanazt írja, kicsit másképp):

"A különírás és egybeírás a magyar helyesírás egyik legnehezebb kérdésköre. Ennek oka, hogy a rendszerszerűséget a magyar nyelvtan szabályai alakítják ki. Ahhoz, hogy az külön- és egybeírás szabályait megfelelően tudjuk alkalmazni, arra van szükség, hogy képesek legyünk különbséget tenni a szószerkezetek és a szóösszetételek között, hiszen ezek a szabályok elsősorban a szavak összekapcsolásának, illetőleg az összetett szavak alkotásának törvényszerűségein alapulnak. A helyesírásnak ezen a területén mégis meglehetősen nagy számban fordulnak elő ingadozások, többféleképpen megítélhető esetek. Ennek legfőbb oka, hogy a szókapcsolatok és az összetételek között nyelvtani értelemben nem húzható meg éles határ."

#17: "Mert a családjuk és a közvetlen környezetük is hibásan ír és beszél, és ez ragadós."

Hibásan beszél? Mire gondolsz? Raccsol, sejpít? Vagy dadog? Esetleg egy-két szót tévedésből nem úgy (tehát nem olyan értelemben vagy nem olyan formában) használ, ahogy mindenki más használja?

Ez előbbin nem könnyű segíteni, és biztos nem attól javul, ha egy laikus kéretlenül kijavítja a beszédét.

Az utóbbin már könnyebb segíteni: ilyen esetben nyilván tapintatosan közlöd vele – ha annyira jóban vagytok –, hogy valamit hibásan tanult meg, valamit félreértett: a balneológia nem a bálnákkal foglalkozik...

Vagy valami másféle hibás beszédre gondoltál? Mondanál példát?

- - - -

"Nincsenek tudatában annak, hogy hibákkal teli az irományuk.

Az lehet, de az a gond, hogy ha esetleg megmondod nekik, akkor sem fognak tudni ezen lényegesen javítani... Lehet, hogy egy-két konkrét apróságot megjegyeznek, de az ugyanúgy nem sokat segít a helyesírástudás javításában, mint ahogy attól sem javul érdemben pl. az angol nyelvtudásod, ha megtanulsz egy-két szót, kifejezést.