Miért vagyunk ennyire döntésképtelenek?

Mióta különköltöztünk apánktól Pestről 4 éve, azóta 3-4 havonta látogat minket itt vidéken és általában mindig az a vége, hogy mozizunk. Viszont már egy ideje nagyon nehezen tudunk összehozni találkozót, mert sosem tudjuk eldönteni, hogy mit is akarunk. Többször mondtuk le végül a találkozót az évek során és utána megint egy 3 hónapos szünet követte a dolgot. A mostanit is úgy tűnik, hogy le kell mondani, mert döntésképtelenek vagyunk. Húgom, aki velem lakik már holtig unja a mozizást és nem akar mozizni, viszont itt bivalybsznád után hárommal nincs más program soha. Így apámnak és nekem is lejjebb ment a morál a mozizásra. 3-kor lennének az első filmek, de ezek mind animációs gyerekmesék, úgyhogy húgom nélkül feleslegesen mennénk erre apámmal, nem nagyon élveznénk. 5-kor lenne a híres avatár, de húgom nem akar mert hogy az 16+ és Ő még csak 13 és biztos nem neki való, apám meg nem tud 3 és fél órát végigülni egy helyben és én is legalább kétszer kimennék közben mosdóba ahogy ismerem magam. 9-kor lenne egy pár érdekes vígjáték, de sanszos, hogy nem érjük el az utolsó vonatot, mert lenne 10 perc a filmek végezte és a vonatindulás között és igaz, hogy 5 perc kocsival a vonatállomás, de nem merjük megkockáztatni hogy lecsúszunk a vonatról mert valami közbejön.

Miért vagyunk ennyire döntésképtelenek? Mi lehet ennek az oka?