Vidám vagy a mindennapokban?

Nem vagyok vidám, mert nincs életem, a hetvégékért és a szabadságomért élek amit aztán két kezemet összeteszem ha sikerül egyedül tölteni.

Sajnos a mostani eletmód plusz a válság nem teszi lehetővé hogy egyedül élj/megélj, márpedig én csak egyedül tudok boldog lenni.

Ezvan.

Mostanában, szerencsére, közelebb állok a vidámhoz, mint a semlegeshez. Előtte (kb. 1 hónapja) azt mondtam volna, hogy nem vagyok az, de megvannak a vidám, boldog pillanataim. Nem történt semmi extra pedig, "csak" jobban odafigyelek magamra, nem foglalkozom annyit a politikával, a világ híreiből is csak kicsi mennyiséggel fogyasztok, és a kávéból is visszább vettem. És az egyedüllétem sem magányként kezdtem megélni.

Többet is sikerült mosolyogni mostanság, és többen voltak, akik vissza is mosolyogtak, illetve olyanok is, akik eleve érdeklődve, kedvesen néztek. A kisugárzásom is mérföldekkel jobb lett, amire már egy jó ideje ráfért a javulás. (években mérve)