Csendes, visszahúzódó, antiszoc lányok, hogy élitek meg a mindennapokat?

A csendes és visszahúzódó nem egyenlő azzal, hogy valakinek mindenféle emberi interakció borzalmas élmény. Biztosan vannak ilyenek is, de azért messze nem átlagos (és véleményem szerint az már akkora probléma, hogy érdemes pszichológust keresni). Én csendes vagyok, de nem szenvedek az életben. Persze 150 centis halk szavú nőként nehezebb érvényesülnöm, mint egy korombeli extrovertált férfinak, de azért ki tudok állni magamért, ha kell. Halad előre az életem, a második diplomámat csinálom, kiscsoportos óráink vannak, ahol nem én vagyok a társaság középpontja, de nem is szeretnék, úgyhogy ezt nem tudom nehézségként megélni. Mellette dolgozok, egy pici néhány fős cégnél. Nem ez volt a szempont a választásnál, de könnyebb, mint egy 50 fős hatalmas irodában, ez tény. A kollégáim hangos, extrovertált férfiak, de ennek ellenére jó kedvvel járok be. Kellett egy másfél év, mire teljesen feloldódtam közöttük, de jól együtt tudunk működni. Az egyetem sajnos kevesebb örömet okoz az életemben, de nem a közösség miatt. Nem szeretek prezentálni, bemutatkozni úgy tanároknak, ilyesmi, de azért nem rettegve megyek be.

2-es. Ha sok "csúnya" van a szép körül akkor szétszedik, kikészítik a szépet. Főleg, ha a szép nem szeret hangoskodni, veszekedni.