Számotokra milyen érzés amikor sokat dolgoztok egy cél érdekében?
Szóval egy személyes történetről szeretnék véleményt kérni, illetve arra vagyok kíváncsi mások hogyan élik meg az ilyen szituációkat.
Szóval 19F vagyok, kinéztem magamnak egy szép autót, ami sajnos nem egy olcsó darab és elhatároztam hogy összegyűtöm rá a pénzt. Sokat járok a munkahelyemre ahol 12 órákat dolgozok, és az egész várost átutazom érte (15 órám megy rá erre naponta mindennel együtt). Mivel mellé egyetemre járok és egyéb dolgaim is vannak, rettenetesen megterhel ez engem. Ki sem tudom magam pihenni 2 nap között, és mindig hullafáradt vagyok. Annyira szívesen otthagynám ezt a munkahelyet, mert fizikálisan/mentálisan kicsinál engem, és lassan azt érzem az egészségemmel fizetek az autóért. Márciusig kellene még kihúznom, és ha nem keresnék itt duplaannyit mint bármilyen más diákmunkán, már rég nem lennék itt.
Készenléti jellegű Irodai munkáról van szó. Tudom hogy nem a legrosszabb meló, de nagyon nyomasztó és leszív engem, a kapcsolataim rovására megy az egész. Újabban azon gondolkozom, ér-e nekem ennyit ez az egész. És mindig arra gondolok hogy mások is megcsinálták ezt, és nem mondtak le a nagy céljaikról, mégsem tudom eldönteni jól van-e ez így. Annyira szabad lehetnék, de úgy érzem kezdek felnőni és csak abból fog állni a hátralévő életem hogy egyre többet dolgozok a boldogságért amit egyre kevésbé élek majd meg.
Mit tudnék tenni ebben a helyzetben, és mitől lenne könnyebb?
válasza:Nagyon szeretem. Kicsit olyan érzés, mikor egy társasjátékban nyerésre állsz, de még magasabban szeretnél nyerni.
Nekem szerencsém van, mert olyan céljaim vannak, amikhez az odavezető út is élvezetes számomra.
válasza: válasza:Van hogy jó, van hogy kínkeserves. A lakáshitel korai végtörlesztése volt nekem ilyen, látástól vakulásig dolgoztam másodállásokban, hogy összeszedjem a pénzt. Az tartotta bennem a lelket, hogy emlékeztettem magam arra, hogy X idő múlva elérem a célom. Így hogy már csak jövő márciusig kell kihúznod ugyanezt tudom neked tanácsolni. Képzeld el, hogy már március van és már csak 2 hét van hátra. Aztán képzeld el, hogy már NEM kell menned oda dolgozni, mivel töltöd majd az időd? Pl. ezen is morfondírozhatsz. Van gondolj az autóra, nézegess róla képeket.
A lényeg, hogy egy hosszabb távú cél elérése, ami kemény erőbefektetéssel jár olyan sok energiát ki tud szívni az emberből, hogy néha elfelejti, miért is csinálja. Ezért kell emlékeztetni magunkat a fáradalmak okára!
válasza:Emberi adottság, hogy amint eléri egy kitűzött célját, félre teszi, - semmissé teszi az elért eredményt, mint ha nem szenvedett volna meg érte - és kitűz magának egy újabb, addig elérhetőnek tűnő célt.
Az emberi igényeknek nincs felső határa, tehát ha felszállsz erre a körhintára, akkor az csak akkor fog leállni alattad, amikor már késő, - bele betegedtél a céljaid elérésébe.
Tehát nagyon alaposan érdemes megfontolni, hogy mi az a cél, amiért úgy gondolod, hogy érdemes az arcodra csukni a sisakrostélyt, mert annak tényleg semmi értelme, hogy ne tudd élvezni a gyümölcsét annak, amiért megdolgozol, ha menet közben elteszed magadat láb alól.
Annak sincs túlzottan sok értelme, hogy azért tedd tönkre magad, hogy a leszármazottjaidnak minél több széjjel hordani, eladni, felélni való maradjon. Nevezheted ezt önzőségnek, de lényegében nulla az értéke annak, ami garantálja, hogy tisztességes bánásmódban fognak részesíteni, emberszámba fognak venni életed alkonyán. Emlékeztetlek arra, hogy egyre hálátlanabb, érdekvezéreltebb és emberi érzéseket nélkülöző világban élünk, amely a jelek szerint csak negatív irányba fog tovább torzulni.
Okosan! -Jut is, marad is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!