Vannak itt magukat sztoikusnak tartók? Hogy sikerült a gyakorlatban is sztoikussá válnotok?

1-es vagyok, nem is tudom mit válaszoljak. Nem tudom mennyire nevezhetném magam sztoikusnak. Én úgy élem az életem, hogy van egy nagyon szűk kis családi köröm, nekem csak ez a néhány ember számít. Még a képmutató rokonságot is majdnem teljesen kizártam az életemből. Párom ugyanígy teszi, tehát kevés emberrel érintkezünk.

Kamasz korom óta nem érdekel senki véleménye, mert kb akkor megtanultam, hogy az emberek nagy része gonosz és kb mindenkit lenéznek, megszólnak, kibeszélnek bármit is teszel, bárhogyan is éled az életed.

Párválasztásnál is próbáltak befolyásolni, mert sok embernek szúrta a szemét, hogy a kedvesemnek előző házasságból hozott gyerekei vannak és nem magyar. Ha rájuk hallgattam volna, most lehet magányos lennék, vagy sokkal rosszabb férfivel jöttem volna össze. Így meg már 15 éve együtt élünk és nagyon jól megvagyunk. Egyik legjobb döntés volt az életemben.

Más dolgok terén sem igyekszem megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Pl tizenéve nincs munkahelyem, mert saját kis gazdaságomból meg tudok élni. Nincs is szebb dolog a szabadságnál, hogy nincs főnököm és nem kell bunkó kollégákat nézegetnem, ráadásul jó sok szabadidőm is van.

A divatot se követem. Pl soha nem sminkeltem magam és nem öltözködök ribisen a baxhatósági indexem növelése céljából, vagy bármi másért, mert én a sportos cuccokat szeretem.

Mi nem puccoskodunk ünnepekkor, mrt totálisan lexarjuk azt. Karácsony nélkül is van nálunk szeretet és figyelmesség, meg jó kaják is.

Szóval nem tudom ezt az életmódot lehet-e sztoikusságnak nevezni. Kérdező mi erről a véleményed?