A férfiak általában jobban viselik az öregedést?

"Azért van így, mert ha nem nézel ki 45 évesen 20 évesnek, akkor a férjed megcsal egy ilyen idős kiscsajjal. Magyarul ha a férfiak kevésbé lennének felszínesek, akkor a nőknek sem kéne annyit dolgozni a külsejükön."

Ilyen általánosítást én is tudok ám a másik oldalról: Ha egyes nőknek nem a szépség lenne az egyetlen értékük, akkor nem kellene aggódni 40 évesen sem.

Biztos hogy nem.

Engem iszonyatosan zavar az öregedés, huszonéves vagyok.

Fiatalabb szeretnék lenni bármi áron.

Magyarként nem tudok mit kezdeni az ilyen külföldi FOMO elméletekkel amit a neten látok; csak arról tudok beszélni amit tapasztalok:

Az idősebb nők 100%ig elfoglaltak. Nagynéném, a nyugdíj előtt álló kolléganőim, barátnőim szülei - szinte mindenkinek be van osztva minden szabad perce, televannak élettel, energiával, ők "menedzselik" a családjukat, hozzájuk fordul mindenki mindennel, és ha van unokájuk, akkor ő az életük értelme. A legutolsó dolog amit látok rajtuk az az, hogy szomorú szemmel néznek a tükörképükre, és kívánják hogy ne legyenek ráncaik; nem is akarnak fiatalosan kinézni, direkt rövid a hajuk, hogy ne keljen sokat bajlódni vele, stb... Ez nem azt jelenti persze hogy elhanyagolják magukat, vagy hogy nem használnak krémeket, meg mittudomén, de nem ennyiből áll az életük.

Szerintem nagyrészt ez a magyar valóság a nőknél.

Férfi oldalról kicsit máshogy néz ki a helyzet; ők leélnek egy életet úgy, hogy a magánéletük és kapcsolataik nem változnak különösképpen. Ahogy Orbán Viktor főispánunk is megmondta, a magyar család a nő köré épül, ő a középpont, a férfi pedig a nő férje és a gyerekek apja, de nem ő tartja mozgásban a dolgokat. Neki az a dolga hogy dolgozzon, és vegye ki a részét a család dolgaiban, de ez inkább passzív szerep. Ritka az olyan család ahol az idősebb nő a háttérbe szorul, míg a férfi látja el a teendőket, és ápolja a kapcsolatokat.

A tágabb ismeretségi körömben három idősebb férfitipust figyeltem meg: az, akinek nincs gondja ezzel a passzív szereppel, és ahogy írtad, meg van elégedve a karrierjével, családjával és a családban betöltött szerepével (belőlük van talán a legtöbb); az, aki a nyugdíjhoz közel elkezd kapuzárási pánikolni, és mindenféle új hobbikba meg projektekbe kezdeni, hiszen a munkája egyben az identitása része is, enélkül pedig nem találja a helyét a világban; és azok, akik örök húszévesnek érzik magukat,még akkor is, ha ez egy idő után elég szánalmas.

De persze gondolom más társadalmi körökben máshogy néz ki az öregedés... Pl kétlem hogy egy budai villában élő, a szépségéért elvett gazdag nő úgy éli meg az öregedést, mint a könyvelő nagynéném aki folyton süt-főz a családjának, és kertészeti blogokat olvas, hogy ihletet merítsen a kertjéhez, mint ahogy azt is kétlem, hogy egy egész életen át fizikai munkát végző melóst különösebben zavarná a nyugdíjas élet.

Emberfüggő. Van férfi ismerősöm/barátom, aki hatalmas pánikban van, ami önmagában nem lenne baj, az ő dolga, de mindenkit ezzel nyomaszt.

26 éves emberünk, 2 hónappal idősebb nálam, de ezt a 2 hónapot is hatalmasnak érzi. Például próbáltam nyugtatni egyszer, hogy nézd, egyidősek vagyunk, én is élek és virulok, lehet így is felfogni blabla, erre elkezdi, hogy én könnyen beszélek, mert 2 hónappal fiatalabb vagyok...

Fú...

De ő volt az, aki teljesen kiborult, hogy én még tanulni akarok tovább, nem elég, hogy későn kezdtem. De mondom most mi van ebben, anyagilag jól állok, dolgozom mellette, nem nappalira megyek, elfér az életemben, nem? És ezen is teljesen meg volt rökönyödve, hogy de ő már milyen öreg volt azzal az egy év csúszással is alapszakon.

Tényleg dedós hiszti. De van ugyanilyen ismerősöm lányban is, egy év van köztünk (ő a fiatalabb) és ő is hatalmas parádékat lever, hogy milyen öreg (gondolom rólam meg azt gondolja, hogy nekem már mindegy).

És egy ránc sincs rajtuk. Rajtam sem. Semmink nem fáj, semmivel nem vagyunk elkésve, semmi nem más, mint 5 éve, csak több dolgot elértünk azóta. És mégis...

Akire ezek az emberek sikeresen ráragasztják ezt a hangulatot, az sajnos maga is szarul fogja magát érezni. Pedig a legtöbb dolog ami miatt aggódnak, nem is létezik, csak a fejükben. És mondom, nekem egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy kevésbé merjem élni az életem az idő múlása miatt, amíg ezek az emberek nem hívták fel rá a figyelmem. Akkor is szerencsére hamar leráztam magamról a gondolatot. Ritka gusztustalan dolog valakit a kora miatt shamelni. Olyan, mintha azért űznének gúnyt belőled és azért tartanának rondának vagy kevesebbnek, mert nem haltál meg fiatalon. Szerintem ez borzalmas.