Mit csinálnátok a helyemben?
Vidéken nőttem fel, egyszerű tanyasi családban, de kilógtam a sorból, mert mindenre IS kíváncsi voltam. Az édesapám viszont ritka mód negatív és korlátozó szemléletben él, sehová nem engedett soha, nem is adott a kezembe semmi eszközt. Mai napig pl. a telefonjához sem engedi, hogy hozzányúljak.
Kicsi koromtól úgy neveltek, hogy apukám semmit nem engedett, & már eleve elkönyvelt bénának. A legegyszerűbb dolgok esetében is, pl. ha egy poharat megemeltem volna, azonnal rámkiabált, hogy ne nyúljak hozzá, majd arrébb teszi, mert leejtem, eltöröm stb . .
Mindenben ilyen volt.., semmiben nem hagyott érvényesülni.
Ugyanezt csinálta/csinálja édesanyámmal. Csak őt viszont nem is érdekli semmi a kerti munkákon kívül. Szóval anya nagyon régimódi neveltetés szerint él, miszerint a férfi majd mindent megcsinál körülötte, és tényleg nem is érdekli semmi, ami modern társadalmi eszköz, mód stb. Azt szeretné, ha én is csak a kerttel és a növényekkel foglalkoznék, és ne is érdekeljen semmi más. Pedig érdekelt volna minden más is, de apukám abszolút keresztbehúzta az ilyen törekvéseket, mert semmihez sem engedett hozzáérni.
Folyamatosan olyan életvitelbe kényszerítettek huszonéves koromig (mígnem végre sikerült elköltöznön), ami állandó korlátozásról szólt. Mindig csak kerti munkákat kellett csinálnom szabad időmben is, nem akarták, hogy olvassak, hogy barátokkal legyek , sportolni sem engedtek, + nem nagyon nyúlhattam semmihez (a kapán kívül).
Ez a korlátozás viszont rengeteg betegséget okozott nálam..
Gyakorlatilag a fiatal felnőttkorom jó része elment azzal, hogy nagy nehezen sikerült helyreállítanom az egészségem.
Mégis olyan bénának, tudatlannak és műszaki analfabétának érzem magam a körülöttem levő világban (nemrég lettem 30 éves).
Az egyetlen dolog, ami szerintem sokat jelentene, a pozitivitásom. Rengetegszer a körülöttem lévő embereknek segítettem, mindenkihez van/lenne mindig egy-egy pozitív megjegyzésem. Viszont apukám annyira sokszor jelentette ki ok nélkül, hogy béna vagyok, illetve elzárt minden eszközt és fejlődési lehetőséget tőlen.., hogy nagyon gyakran elvette az állandó jókedvem.
Sokszor munkahelyen is átvállaltam ingyen más munkáját, vagy besegítettem valakinek késő este (természetesen ingyen). De gyakran azt tapasztaltam (az esetek 99%-ban) , hogy nincs másik ilyen embertársam, aki feltételek nélkül segít. :/
Amikor nekem lenne szükségem segítségre, senkit nem érdekel,mert nem áldoznak az idejükből még 1 perc túlórát sem. Vagy gyakran egy mosolyt sem áldoznak rám, noha én folyton mosolygom. 🥺
Bár többségében szerencsére azért pozitív emberekkel találkozom, de mindig nagyon lehangol, ha egy apukámhoz hasonló mentalitású emberrel van dolgom. :S
Olyankor mindig tényleg bénává válok.
Gyakran úgy érzem, hogy egy 5 éves gyerek is jobban ismeri a modern világunkat, mint én..
Ilyen apróságokban is béna vagyok, mint pl. önkiszolgáló kassza használata. Legutóbb hosszas fontolgatás után álltam be egy ilyen kasszához a sorba (a pénztárosnő segítsége helyett). Majd "természetesen" amit lehetett, elrontottam. Hirtelen nem is láttam, mit hova kéne tennem, elkezdett sípolni a gép stb. Odajött egy ott dolgozó hölgy, de nagyon flegmán és lenézően beszélt velem. Nyilván elkönyvelte, hogy teljesen idióta vagyok.
Annyira kényelmetlen, hogy viszonylag fiatal korom ellenére a családi hátteremből adódóan semmi ilyen modern eszközhöz nem értek. Elegem van sokszor, és nincs már energiám állandóan magyarázkodni, hogy miért nem ismerek semmit, miért vagyok béna , miért nem próbáltam még sosem ezt vagy azt használni (ami másnak tök egyértelmű, és amit egy átlagos városi ember napi szinten használ a legnagyobb természetességgel).
Tényleg gyakran az életkedvem is elmegy..
Fogalmam sincs, hogyan változtassak ezen ennyi idősen?! :(
30N
Nagyon ügyes vagy, hogy ezt ilyen szén kitudtad írni magadból, és megosztottad velünk a világ egyik legösszetettebb hálózatán keresztül. Nem tudhatod, de én jelenleg Franciaországból olvasom az írásodat, és te képes voltál ilyen távolságból is hallatni a hangodat. :) Valóban nem a legkönnyebb utat járatták be veled a szüleid. A családod nem segített felkészülni a jelen kihívásaira, de én értékelem a szándékodat miszerint szeretnél jobb lenni, mint azt engedték neked. Kívánom hogy fedezd fel újra a kívánxsiságodat, és fejleszd esetleg pótold szorgalmasan a kiányos képességeidet. Talán egy nap feltalálaz valami olyat, ami a mai nap még nem is létezik, és akkor majd tőled tanuljuk meg valami új használatát.
Amúgy néha nekem is kihívást jelent pl egy metrojegy automata használata, amikor utauom, vagy egy gyorsétterem érintős felülete, amin keresztül leadom a rendelést. Egyszerűen csak nagyon ritkán használom őket, és elfelejtem, hogy legutóbb hogyan is működött. Persze amikor újra odakerülök, ismét megtanulom használni, csak egy kicsit lassabb vagyok, azokhoz mérten, akik napi szinten használják. Szóval fel a fejjel. Nem vagy te sem véglegesen elveszve, vagy lemaradva. Kívánom hogy sikerüljön mindent megtanulnod amit a szüleid nem tudtak átadni, és szükséged lesz rá az életed során. :)
29/F
Apukád agya beteg. Ez gyerekbantalmazás.
Nyilván nehéz ezen túllépni es gratulálok hogy el tudtál költözni a szüleidtől.
Én idősebb vagyok nálad, és az én gyerekkoromban, fiatalkoromban még csak nem is léteztek azok az eszközök, amik most mindennaposak. Gondolhatod hogy nekem is felnőttként kellett minden ilyet megtanulnom. Mégis számítógépen dolgozom egy piacvezető cégnél, ahol folyamatos változások vannak, mindig újabb és újabb programokat kell megtanulni stb. Az önkiszolgáló kasszák is csak pár éve jöttek be, és én is megtanultam, sőt nálam jóval idősebbek is.
De még az én szüleim generációja is megtanulta használni a számítógépeket meg az okostelefonokat teljesen jól.
Szóval szerintem egy picit magadat korlátozod, még 30 évesen is tökre időben vagy, hogy bármit megtanulj akár a nulláról is.
Köszönöm szépen a válaszokat, nagyon jó volt olvasni a pozitív megközelítéseket!
Bár vannak sokkal durvább élethelyzetek is ennél, mégis sokszor már azon gondolkodom, hogy van-e értelme így élni. Gyakran olyan kényelmetlen és kínos folyton magyarázkodni. Mert ránézésre egy teljesen átlagos "fiatalnak" tűnök.., (ált. ~26-27 évesnek néznek) akinek nem kéne technikai analfabétának lennie.
Amikor egyedül vagyok, sok mindent meg tudok oldani némi kreativitással (bár nincs alap gyakorlatom, vagy előzetes ismeretem semmiben :/).
Jóval nagyobb hátrányban vagyok az "átlag" emberekhez képest, akiknek gyerekkoruktól kezdve nyitott volt a világ a folyamatos fejlődésre. Így 30 évesen már munka mellett nehéz tapasztalatot szerezni, főleg a mai modern berendezkedésű társadalmi rendszerek minden területén.. :S
Amikor emberek között vagyok, már nem is nagyon merek kipróbálni olyan eszközt, aminek a használata mások számára teljesen triviális. 😬 Ha pedig mégis rászánom magam, tuti, hogy mindig elcseszek valamit. :/ 🙈
3-as, köszönöm a bizalmat! 🤪
Érdekesség, hogy pl. matematikából sokáig nagyon jó eredményeim voltak, ezért gimiben áttettek egy speciális csoportba, viszont annyira hosszú ideig csináltam alváslimitet, (kicsi korom óta napi pár órát aludtam mindig, mert csak éjjel tudtam a saját gondolataimmal foglalkozni), hogy idővel nagyon sokat romlott a memóriám. De nincs semmi különleges érzékem szerintem semmihez. Szóval maximum a tapasztalanság legalsó szintjét tudtam eddig felfedezni.
Neked pedig a külföldi élet bátorságához gratulálok!:)
Haha, na például én ilyen információs kiszolgálót sem használtam sosem, mint ami a gyorséttermekben van. 🙃 Nem is járok gyorsétterembe. De ha oda kerülnék, tuti, hogy ott is bénáznék percekig, és na ná, hogy mögöttem valaki olyan állna a sorban, akinek nem erőssége a türelem vagy az empátia. :/
4-es, milyen nemzetiségű a férjed?:)
Szerintem párkapcsolatban a legnehezebb az, amikor az egyik fél tapasztalatlan.
Én mindig picit szégyenkezve érzem magam ismerkedéskor is :/, mert ma már az is teljesen alap, hogy az Y, Z generáció pl. streaming felületekről néz kül. filmeket stb. Én sose fizettem elő ilyenekre, sorozatokat sosem láttam. Tv-m sincs (azt direkt nem szerettem volna).
5-ös, mi a megoldás? Az elfogadás mellett.. :)(:
6-os, gratulálok a színvonalas álláshoz!:)
Igen, idősebbek is nagyon ügyesen felzárkóznak manapság. Nálam a nehezített szint az volt, hogy anyukám nem is hagyta, hogy a kertművelésen túl mással foglalkozzam. Dolgozóként pedig már sokkal-sokkal kevesebb ideje van az embernek..
7-es, ez így van, de sok minden viszont még évtizedekig hasonló lesz.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!