Ha lehetne választani akkor Mennyország vagy újjászületés a Földön?

#14

Én nem a 13-as vagyok, és feltettem magamnak ezt a kérdést!

Elég bonyolult szavakba önteni hogy mire jutottam, de megpróbálom.

Valószínűnek tartom hogy mindannyiunk tudatáért, egy-egy szerves molekula felelős.

Egy gramm földben is több milliárd ilyen szerves molekula lehet, ami csak arra vár hogy valamilyen formában, akár egy baktériumkén, egy gilisztaként, egy madárként, egy emlős állatként, vagy akár egy emberként életet/alakot öltsön.

A melegvérű állatok és az emberek esetében is, valószínű hogy ezek a molekulák a hímivarsejtekbe épülnek be, és onnan már ismerjük a folyamatot.

És mikor egy állat, vagy egy ember, vagy bármilyen élőlény meghal és lebomlik, az ő tudatáért felelős szerve molekula visszakerül a körforgásba.

És a fent leírtak alapján kb 1 a trillióhoz a esélye annak hogy a halálunk után újból emberként fogunk létezni, de még annak is iszonyat kicsi az esélye hogy egyáltalán bármilyen formában életet öltsünk. Mert ha valakit halála után 2-3 méter mélyre eltemetnek, akkor az ő tudatáért felelős molekula lehet hogy több millió évig nem kerül vissza egy olyan közegbe ahogy újra valamilyen formában, bármilyen élőlény tudatának lehetne a "csírája".

Nos hát.. Nekem ez lenne az álláspontom, ezzel kapcsolatban.

Nem tudom hogy mennyire volt érthető, vagy mennyire nem, de ilyen későn ennél érthetőbben nem sikerült leírni.. :D

"Egy gramm földben is több milliárd ilyen szerves molekula lehet, ami csak arra vár hogy valamilyen formában életet/alakot öltsön"

Ez azért nem így működik, a molekulák nem várnak semmire, és nem is élnek. Az emberi szervezet, pontosabb a sejtek/molekulák működése is a fizika törvényeire épül: reakciókinetika, termodinamika, és így tovább. Biztos vagyok benne, hogy rajtunk kívül még léteznek más életformák is, csak pl. egy másik galaxisban. A legaktuálisabb tudományos álláspont az élet kialakulásával kapcsolatban az az, hogy az élet a fizika törvényeinek megfelelően alakult ki, tehát elkerülhetetlen volt, hogy előbb utóbb megtörténjen.

Az ember nagyon nárcisztikus, ezért hajlamos saját magának különleges jelentőséget tulajdonítani. Holott az öntudatunk valójában egy illúzió, nem tudunk másképp működni, mint ahogyan. Be vagyunk börtönözve az idegrendszer korlátai közé, annyi, hogy képesek vagyunk a logikus gondolkodásra, úgyhogy ezt a tényt ki tudtuk következtetni. A kérdező, én, és senki más sem különb, ugyanannak a fajnak vagyunk a tagjai, többé kevésbé ugyanolyan képességekkel, és ugyanaz fog minket a halál után is érni. Mivel az agy oxigénellátása megszűnik, ezért megszűnik az a képességünk is, hogy gondolkodjunk, azaz, hogy jelen legyen az, amit mi "öntudatnak" nevezünk. Igazából nem fog számítani, mert nem leszünk jelen, és nem fogjuk átélni a halált.