Csak én vagyok nagyon fura, hogy ilyeneket csinálok?
Nagyon sokszor azt csinálom, hogy akiket kedvelek (lehet felnőtt, gyerek, férfi, nő, de leginkább felnőttekkel csinálom ezt) a vele töltött időket, párbeszédeket, vicces sztorikat rögtön leírom Wordbe, miután el köszöntem tőle.
Az első ilyen eset az osztályfőnökömmel volt, később pár tanárral, aztán a pszichológussal, és végül most a vezetés oktatómmal.
Amikor rossz kedvem van, vagy hiányzik az illető, akkor elő szoktam venni es el olvasgatom a vele töltött időről, sztorikról, párbeszédekről szóló írásaimat.
De nem csak leírom őket, hanem amit kaptam tőlük tárgyakat (Zsebkendő, csoki, kis ajándékok) elrakom a kincses dobozba, ahelyett hogy kidobnám pl. a csokinak a csomagolását.
Miért van nálam ez a szokás?
19/L vagyok
válasza: válasza: válasza: válasza:Szerintem ez nem fura annyira, bár nem is gyakori. Én az autóvezetés-oktatómnak gyűjtöttem össze az aranyköpéseit, és búcsúzóul azt adtam ajándékba. Őrült szövegei voltak, nagyon szórakoztató volt tőle tanulni.
Szerintem azért csinálod jól, mert gyors a világ, gyorsan kopnak az emlékek is, és így kis horgonyaid vannak a múltba leeresztve.
válasza:Megértelek, én naplót vezetek, többet is, van, amiben leírtam a lakóhelyem sajátos pillanatait, amikről úgy éreztem, máshol nem történik ilyen, csak itt. Emlékdobozom is van, kincsként őrzöm, ha tűz lenne, azt menteném elsőnek. Én úgy vagyok vele, hogy ez az én kis életem, ezek azok, amik nekem fontosak voltak, ennyit nyugodtan megtehetek.
Szerintem bizonyos szinten mindenki csinálja ezt, mármint csomó embernek van otthon fotóalbuma, vagy feltölti közösségi oldalra, szóval ezt kb. mindenki csinálja, nem csak te, vagy én.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!