Voltatok már szerelmesek előnytelen/ronda külsejű emberbe?

Persze,két eset van,az egyik ha kiderül hogy Mészárosnak hívják,

a másik pedig hogy együtt töltött idő alapján megismersz

valakit, ésmár nem csak a külsejét látod benne..

Hosszútávon amúgy úgyis a személyiség fog dönteni.

Mindenki öregszik, magamon is látom, hogy már van egy ránc a szemem alján, meg megjelent az első ősz hajszál, szóval így a 30-hoz közel kezdek "kopni". Most képzeld el, valaki beleszeretett volna a finom hamvas porcelánbőrömbe, meg a szép gesztenyebarna hajamba, és aztán látja, hogy ez sorvad el.

Tíz év múlva, ha már nem csak két ráncom lesz, meg két ősz hajszálam, akkor mi lenne? Otthagyna egy 20-25 éves, szépsége teljében lévő lányért. Aztán azt is ott hagyná. Vagy teszem azt, akár egy betegség, vagy rosszabb életszakasz, vagy szülés miatt híznék/fogynék pár kilót?

Ugyanez érvényes férfiakra is, tök jó, hogy ki van pattintva, gyöngyörű a mosolya, dús a haja... És, ha elkezd kopaszodni? És, ha megsárgulnak a fogai? Ha már nem bírja majd fizikailag azt az edzést, amit huszonévesen bírt, és kevésé lesz izmos, akkor majd elhagyod egy jobb példányért?

Nagyszüleim több, mint 50 évet töltöttek együtt, ezalatt nagymamám szült 5 gyereket, meghízott, a haja megritkult és megőszült, nagypapám megkopaszodott, az izmai teljesen eltűntek, egy vékonyka ember lett, mindketten ráncosak lettek. Aztán emlékszek, milyen boldogan mesélte egyszer nagypapám, hogy képzeljem el, mama éjjel felkelt pisilni, visszajött, azt hitte, hogy alszik, befeküdt mellé az ágyba, megsimogatta az arcát, és azt suttogta, hogy "Jocikám, nagyon szeretlek!". Az a lelkesedés, meg önirónia, ahogy csillogó szemmel mesélte, hogy "hát még mindig szeret, ennyi idő után még szeret egy ilyen rusnya háklis vénembert, én vagyok a legszerencsésebb vénember a világon, hogy egy ilyen asszony még mindig szeret engem", mondom ez számomra a párkapcsolati minimum innentől kezdve, ilyet akarok.