Egy ideig ambiciózus és motivált vagyok, aztán jön egy újabb "nagy szerelem". Miért lehet ez, hogyan küzdjem le?
Sziasztok!
A kérdés főleg a tanulmányaimmal és a karrieremmel kapcsolatos. A sokadik egyetemi képzésemen tanulok, két diplomám van. Minden képzésemnek szuperlelkesen álltam neki, minden képzésem az aktuális nagy szerelmem volt, amit teljes erőbedobással csináltam. Viszont a végük felé úgy éreztem, hogy kiürült a téma érzelmileg számomra. Szerencsére a könnyű tárgyak maradtak a végére és a szakdolgozat, így félgőzzel is tudtam jó jegyekkel abszolválni, de már egyáltalán nem voltam lelkes. Előtte meg hegyeket mozgattam meg, hogy bekerüljek és benn maradjak, milliókat gyűjtöttem össze, hogy tudjam állni a képzést. Eddig két, különböző területen tanultam, most viszont az utolsó szakomon elkezdtem demonstrátorként besegíteni a laborban és szóba került, hogy nem szeretnék-e visszamenni doktori képzésre egy olyan témán kutatni, ami a végzettségeim édes elegye... Mivel van mesterszakos végzettségem, ez jövőre már esedékes lenne.
Két komolyabb munkahelyem volt eddig, az egyiknél másfél évig dolgoztam, a másiknál most vagyok egy éve. Az elején madarat lehetett velem fogatni, büszke voltam rá, hogy az xy cég dolgozója vagyok, mindenáron többet és többet akartam, szakmaibb feladatokat, fizetésemelést, majd főállásba akartam átmenni, aztán mire kilátásba kerültek ezek a dolgok, már csak szartam rá az egészre és a minimumot nyújtottam. Addig-addig tolódott a következő nagy lépcsőfok, hogy a végére már nem érdekelt az egész.
A jelenlegi munkahelyemen is ez volt. Egy évig pedáloztam, túlóráztam, hogy átvegyenek főállásba még azelőtt, hogy lediplomázok, mert az időmbe már rég belefér, közben pedig alul vagyok fizetve. Erősködtek, hogy legyek diák, amíg tudok... Aztán most szóbakerült a doktori lehetősége és ez az új szerelem. Egyszerűen eldobtam minden mást a kezemből, ami nem a kutatómunkával és a tdk-val kapcsolatos, mindent csak úgy csinálgatok, próbálom átvészelni a napokat, tologatom a feladataimat, alibizek (röstellem), nincs lelki erőm rávenni magamat arra, hogy rendesen csináljak bármi mást. Most szóbakerült, hogy fél év múlva átvennének főállásba, de egyszerűen már egyáltalán nem örülök neki, már csak egy unalmas, mellékes dolog az egész, egy lerágott csont. A projektek, amiken dolgozok, szintén unalmasak, úgy érzem, kimerült számomra a téma és ugyanazt a vasat püföljük, de minek...
Hogyan tarthatnék ki valami mellett anélkül, hogy azt érezzem, hogy hiábavaló bele több effortot tenni?
válasza:Nem törvényszerű, hogy bármi mellett ki kellene tartanod egy életen. Én nem vagyok biztos abban, hogy lenne bármilyen probléma, amit le kellene küzdeni, ha egyébként anyagilag tartható ez az egész.
Legfeljebb az merülhet fel problémaként, ha valamilyen teljesítménykényszer áll az egész mögött, illetve ha a magánéletben gondot okoz, hogy nem lehet veled hosszú távon tervezni (mert pl. értelemszerűen egy új egyetem és egy gyerek jövetelét párhuzamosan nem nagyon lehet megoldani).
válasza:Mert még nem találtad meg azt amit igazán szeretnél, amivel nincs semmi probléma, viszont nehéz tud lenni nagyon.
A lényeg, hogy ha valahol nem érzed a helyed, akkor ne félts váltani.
Köszi szépen az eddigi válaszokat! :)
A saját saramat állom igazából, anyagilag nem terhelem senkire. A szüleim eltartottak az első képzésem alatt, de azt követően mindent magam intéztem vagy munkából vagy ösztöndíjból. Nem akartam, hogy más fizesse a saját hülyeségeimet. :D Gyereket sem a párom, sem én nem tervezünk, alapvetően tarthatónak gondolnám a jelenleg bevett váltogatósdit is, de semmiképp sem optimálisnak. Kicsit irigylem azokat, akik 5-8 éveket le tudnak húzni minimum egy helyen, ugyanakkor félek is, hogy nem fog-e emiatt az attitűd miatt beletörni a bicskám egy olyan nagy vállalásba, mint a doktori képzés.
válasza:Hát a doktori képzés is igazából rajtad áll mennyi idő alatt végzed el, ha úgy érzed, hogy sok akkor egy kis szünet belefér.
Vannak ilyen időszakok amikor megcsappan a motiváció, de ilyenkor nem szabad abbahagyni, én jelenleg még csak a mestert csinálom, amelyet olyan célokkal kezdtem, hogy utána doktori, és most egy hónapja nagyon mélyen vagyok, hogy miért is csinálom mindezt, de tudom, hogy később jobb lesz, úgyhogy nem adom fel.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!