Hogyan gondoltok vissza a COVID-lezárásokra?

A barátomat 50 eFt-ra büntették a kijárási tilalom megszegéséért. Ez maradandó emlék.

N

#10 Ellenben szinte minden mást védettségi igazolványhoz kötöttek.

Talán még emlékszel hogy a vége felé jött az az agymenés hogy már nem védettségi, hanem oltási kártya!

Vagyis azzal hogy átestél a Covidon nem számítottál védettnek, csak ha oltattad magad.... Ezen a ponton vált egyértelművé hogy nem az számított hogy védett legyél hanem hogy fogyjon az oltás..

Én ugyanúgy jártam melózni, a világon semmi nem változott.

A maszkot gyűlöltem, szerintem kizárólag kórházban/szakrendeléseken van valós értelme hordani.

Az online oktatás viszont katasztrófa volt, az úgy volt halott ötlet, ahogy volt. Akkor volt 4.-es a gyerek, én még ennyi kib*ott technika és rajz házit nem csináltam, húsvéti ló*asz koszorú, tavaszi tetves asztaldísz, afrikai elcseszett dob, anyám...... Pedig imádok kézműveskedni, de nem parancsra, és nem baromságokat. A rengeteg háziról ne is beszéljünk, reggel 7-től megkezdődött a pittyegés este hétig. Mert semmiféle egységesség nem volt, online óra se, a tanárok többsége annyiféle platformon és időben küldte a tanulnivalót, mint égen a csillag. Volt, aki viberen. Aztán volt facebook csoport, messenger, google teams, e-mail. És még nekünk szerencsénk volt, mert csak 1 tanár szart bele az egészbe, a többi rendesen küldte. Hallottam olyat, ahol a szülő magától találta ki, hogy mit is kéne tanulni, mert csak a dolgozat volt bejelentve.

Nem, nem szépült meg ez a borzasztó emlék, és nem is fog, kérdezz csak meg bármelyik iskolás gyerek szülejét.

#12

Akkor ezt a problémádat miért nem a "minden más" alá írod?

(Én amúgy a saját példám alapján egyetértettem hogy ne számítson védettnek aki átesett a betegségen. Én átestem, mérettem ellenanyagot, kb semmi nem volt. De ez már nem ide tartozik.)

A kérdés a kijárási korlátozásról szólt, aminek semmi köze nem volt a védettséghez/oltáshoz.

Amikor a barátaimmal erről beszélgetünk, én mindig azt mondom, hogy visszanézve olyan szürreálisnak tűnik, hogy tényleg csak okkal lehetett kimenni az utcára. A mai napig emlékszem mindkét lezárás bejelentésére, ezek nagyon megragadtak. Én akkor voltam egyetemista, vagyis nekem a hat félévemből három majdnem teljesen online volt (2020. tavasz fele, 2020. ősz fele és 2021. tavasz végig). Akkoriban nem igazán szerettem, otthon voltam a szüleimnél, hogy ne kelljen feleslegesen albérletet fizetni, viszont a szobám nem volt igazán online-barát, tanultam a konyhában, az étkezőben, a szobámban ágyon. Sokszor az órák sokkal nehezebbek volt, hogy nehogy puskázzunk. Nem vagyok egy szociális ember, de rossz volt, hogy gyakorlatilag a szüleimen kívül senkit sem láttam.

Viszont van olyan része, ami megszépült. Voltak órák, amik nem voltak megtartva, volt, ami sokkal könnyebb volt. Amikor később reggel 8-ra mentem órára a hidegbe, akkor azért eszembe jutott, hogy mennyivel jobb volt, amikor elég volt a 8-as órára fél 8-kor felkelni, és beülni a gép elé, mint végigmászni a városon 90 perc miatt. Viszont tudom, hogy a legtöbb embernek, főleg a fiatalabb korosztálynak és az ő szüleiknek szenvedés volt.

Tizenegyedikes voltam. Hetente két házibuliban voltam (8-10 fő). Ezek egyikén megismertem a jelenlegi barátnőmet. Kutyasétáltatás és sportolás címszóval rengeteget voltunk kettesben a friss levegőn este.

A maszk viselése nem volt gond.

Apámnak van egy asztalos cége. Ott dolgoztam. Rengeteg megrendelés volt (komplett konyhaszekrényeket csináltunk).

Nekem nagyon bejött a pandémiás időszak.