Van olyan ember aki nem fél a haláltól?

#11 hogy lettél, ha azelőtt nem is voltál, utána még leszel?

Nem tudja senki

Általánosságban igaz, hogy azok az emberek, akiknek túl kicsi az önbecsülése, önértékelése, kevésbé félnek a haláltól, mint aki sikeres, gazdag, jól néz ki, esetleg egy "celeb" és egyfolytában a csúcson van. Ezek rettegnek, mert piszok jól érzik magukat itt, a saját bőrükben. A mi fajtánk, akik betegesek, csúnyák, szerencsétlenek, esetleg fogyatékosak, gyógyíthatatlan betegek, mi nem félünk, sőt, egyesek várják is azt.

Tovább megyek: ha valaki már annyira feladta, hogy megpróbált öngyilkos lenni és "visszajött", alapból megszűnik mindenféle halálfélelme.

Egyébként, a halálfélelem egyik legjobb gyógyszere a hit.

Másik oldalról: a beteges, állandó halálfélelem, egy pszichiátriai rendellenesség, amit rendszeres közösségi programokkal, beszélgetésekkel lehet legyőzni. Ilyenkor a lényeg, hogy ne maradj magadra sokáig.

Nem is azt mondom hogy félek tőle, inkább csak nem szeretek gondolni rá. Szorongást okoz, és miért szorongjak egy olyan dologtól, ami ellen nem tehetek?

Szerintem az élet egyik feladata az, hogy megtanuljuk elfogadni, hogy van amit nem érthetünk, nem tudhatunk, minden küzdelmünk ellenére sem. Ilyen a túlvilág és Isten kérdése. Nem próbálom meg nyugtatni magam hittel, azon dolgozom hogy elfogadjam; nem tudhatjuk mi lesz és mikor.

De valahol pont ettől értékes az ami van. A halálfélelem (egészséges mértékben) arra buzdít, hogy a lehető legtartalmasabbá tegyem ami jutott.

Aztán egyszer majd csak megbékélek a halál gondolatával, de még nem akarom itthagyni az életet, annyi dolgok van...

Én sem félek! Életem nagy szerelmét már elvesztettem, meghalt, ha meghalnék se érdekelne

(Olyan nő aki szivesen gyötörne, akar halálra is, az irjon nyugodtan)